Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinoníma-szótára (2. rész)

a kötet címének kell tekinteni. Lehetsé­ges, hogy Gárdonyi valóban tibeti nyelv­tani anyagot akart benne gyűjteni. Be- leillene az érdeklődési körébe. Regényt tervezett a honfoglaló magyarokról és az ázsiai őshaza felkutatásáról. Ez az utóbbi kérdés vezette korábban Körösi Csorna Sándort is éppen Tibetbe. Gár­donyi hosszú időn át érdeklődött a budd- hista-lámaista vallás iránt. Azt tervezte, hogy e vallás szent könyveinek tanul­mányozása érdekében megtanulja azok nyelvét. Családtagjai — így életrajzíró fia, József is — meg voltak győződve, hogy titkosírásos feljegyzéseit tibeti nyel­ven, vagy legalábbis tibeti betűkkel ké­szíti. Ezt a hiedelmet maga Gárdonyi is táplálta elejtett megjegyzésekkel vagy a titkosírásról hozzá intézett kérdések kis­sé misztikus megválaszolásával. Ma már tudjuk, hogy Gárdonyi Géza titkosírásá­nak nincs köze tibeti nyelvhez vagy írás­módhoz. Az is lehetséges, hogy a címnek tűnő kétszavas felirat csak félrevezető fogás. Amennyiben Gárdonyi eredetileg való­ban a tibeti nyelvtan anyagát akarta összegyűjteni a füzetben, ezt a rövid la­tinbetűs címet könnyen eltávolíthatta volna, amikor elhatározta, hogy a füze­tet mégis más célra használja. Ponto­san a címfelirat alatt látszik egy nagy felület, ahonnan az író vegyszerrel távo­lított el hosszabb, tintával írt titkosírá­sos szövegeket. Gárdonyi esetleg koráb­ban elhatározta, hogy a tibeti nyelvtan részleteit ebben a nagy füzetben gyűjti össze és a cím felírásával mintegy le­foglalta erre a célra a kötetet. Később, amikor elkezdte a szinonimák gyűjté­sét és már rendelkezésére állt az 1906- ban kialakított titkosírás, ezt a füzetet találta legmegfelelőbbnek a szinonima- anyag gyűjtéséhez. A füzetre már ko­rábban ráírt címzést pedig egyenesen jó „fedőcímnek” gondolta és rajta hagyta. 2. „Gratulálok, ha megfejtened sike­rült. A magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetiébe találtál kaput. Ha addig el­jutsz, ameddig én, megtalálod az arany- almafát is, amelynek a neve: ANALÓ­GIA”. Én ezt tartom az egyik legfontosabb titkosírásos feljegyzésnek, amit Gárdo­nyi Géza hagyatékában megtaláltunk. Az első mondatából megtudjuk, hogy az idő múltával már nem hitte olyan szilárdan, amit kezdetben szóban és írásban hirde­tett: hogy titkosírását soha senki nem fejti meg. Itt már üdvözölte a lehetsé­ges megfejtőt. A meglepő tartalmú rö­vid mondatot kissé önhatalmúlag tovább értelmezve, azt is kiolvashatjuk belőle, hogy Gárdonyi a titkosírással készített feljegyzéseket nem szánta örök titoknak, hanem egyszer — megfelelő rendszerben és válogatásban — közreadta volna. Kár, hogy ezt nem értük meg, mert így kö­vetkeztetéseink néha bizonytalanokká válhatnak. Az mindenesetre tény, hogy Gárdonyi meggyőződése szerint a má­sodik mondatban említett „magas, el­zárt Tibet” kulcsa a szinonima, amely­nek nagy hatású és okos használatáról az írás művészetének részleteit tárgya­ló és ugyancsak titkosírással fogalma­zott Mesterkönyvében Gárdonyi MÁS SZÓVAL A SZÓT fejezetcím alatt be­szél. Azt tanítja, hogy az író a szinoni­mák segítségével „ó pénzből újat” alkot­hat. így jutunk el lépésről lépésre az analógiához, az aranyalmát termő fához. Ez a csodálatos fogalom a hasonlóság­tól az azonosságig végtelenül sok foko­zatot tartalmaz, ez a természet és a tár­sadalom jelenségeinek megismeréséhez vezető út, de ugyanakkor a nyelvérzék képességét is jelenti, amely meglévő ala­kulatok mintájára új, hasonlókat hoz létre. Ez a magyarázat teszi érthetőbbé Gárdonyi jegyzetét, amely szerint: „Az igazi író nem a meglévő szókészletből dolgozik, hanem maga alkot új kifeje­zéseket szinte minden mondatában.” Egy­úttal indokolja az író 1917. október 1-én keletkezett következő naplóbejegyzését: „... Lehetetlen, hogy rossz dolgokat ír­jak többé.” Meg kell említeni e fontos felirat gon­dos külső megjelenését, grafikai szép­ségét. A vonalak látszólagos összevissza­ságából összeálló, keleti szőnyegmintára emlékeztető sűrű és tömör írásfolt de­koratív módon uralja azt a fontos he­lyet, ahol a könyvek címlapján rendsze­rint a kiadó neve, a kiadás helye és éve áll. Kétségtelen az is, hogy a most vizs­gált két oldalon található sok bejegyzés között ez a legkésőbbiek közé tartozik, a legfejlettebb, a kifinomult „emeletes” írásmóddal készült. 3. „Csak íróművésznek való — piacra nem”. Ez a mondat az 1. pontban elemzett „Tibetan grammar” címfelirat felett ol­vasható. A kettőt különös vonalvezetésű, csaknem ellipszis alakban körbefutó ke­ret veszi körül, noha a két felirat kö­zött nincs értelmi összefüggés. Gárdonyi titkosírásos jegyzeteiben gyakran tesz éles különbséget írómű­38

Next

/
Oldalképek
Tartalom