Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Csingiz Ajtmatov: Az anyafarkas álmai (Zahemszky László fordítása)
pecsétjei gyanánt, hol lehúzódva mentek a bokrok között, hol meg árnyékként kúszva. És most minden csak tőlük föggött — meg a jószerencsétől.. . Akbara menet közben felszaladt egy halom tetejére, hogy körülnézzen, mozdulatlanná dermedve kémlelte kék szemével a messziséget, és a szelek szagát szimatolta. A nagy szavanna felébredt; ameddig a szem ellátott a könnyű ködben, a szél mindenfelé szajgacsordákat sejtetett; ezek nagy tömegű állatcsoportok voltak új csordába tömörült egyéves borjaikkal. Ez az esztendő nagyon termékeny volt a szajgáknál, következésképp kedvező a farkasoknak is. Az anyafarkas jó darabig volt a csijcserjével benőtt dombon, nyilván választás előtt állt — a szél alapján meg kellett határoznia, hová, a sztyepp melyik felére induljanak, hogy helyesen kezdjék el a vadászatot. És ekkor váratlanul valami furcsa zaj ütötte meg a fülét, valahonnan oldalról és felülről zúgás terjedt szét a sztyeppen, ám egyáltalán nem hasonlított a vihar dübörgésére. Tökéletesen ismeretlen hang volt, és olyan erővel zúgott, hogy Tascsajnar se tudta türtőztetni magát, ő is felrohant az anyafarkashoz. Aztán mindketten hátrálni kezdtek rémületükben — az égbolton történt valami, feltűnt egy soha nem látott madár, ferdén és orrát kissé lefelé döntve iszonyatos dübörgéssel repült a szavanna fölött, tőle távolabb pedig mintha még egy ugyanolyan ormótlan tárgy repült volna. Aztán eltávolodtak, s a zaj fokozatosan elhalt. Helikopterek voltak. Tehát két helikopter úszott át a Mojunkum egén, akár a halak, amelyek után nem marad nyoma a mozgásnak a vizen. Ezzel kapcsolatban azonban se fent, se lent nem változott semmi, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy ez légi felderítés volt, melynek során a pilóták nyílt rádiógramokat bocsátottak az éterbe arról, amit láttak, meg arról, hogy hol, milyen négyzetekben milyen bekötőutak vannak a Mojunkumban, amelyek alkalmasak terepjárók és vontatók számára . .. A farkasok pedig, nos, ugyan mi mást tehettek volna, miután egy pillanatra megzavarodtak, hamarosan elfeledkeztek a helikopterekről, tovább loholtak a sztyeppen a szajgák határrészei felé, és minthogy az isten szűkén mérte nekik az észt, egyáltalán nem tudták, hogy mindannyiukat, a szavanna valamennyi lakóját észrevették, hogy már bejelölték őket a térképek számozott négyzeteiben, és hogy tömeges kilövésre vannak ítélve, már megtervezték az elpusztításukat, egyeztették elszállításuk forgalmi rendjét, és hogy számtalan motoron és keréken közeledik a vég ... Honnan tudhatták volna a sztyeppi farkasok, hogy ősi jussuk — a szaj- ga — most a húsbeadási terv teljesítéséhez kell, hogy a megyében szerfölött feszült helyzet alakult ki — „lemaradtak a tervvel” —, és hogy a megyei vezetésből egy agyafúrt valaki váratlanul a Mojunkum hústartalékainak stratégiájával hozakodott elő: az ötlet pedig abban foglalható össze, hogy nem a termelés a fontos, hanem a tényleges húsbeadás, csak ez a megoldás őrizheti meg a megye tekintélyét a nép és az igényes felsőbb szervek előtt. Honnan tudhatták volna a sztyeppi farkasok, hogy a központokból egyre jöttek a megyében a pillanat követelményét hangsúlyozó telefonok — ha a föld alól kerítik elő a húst, akkor is teljesíteni kell a tervet, már eleget húzták — ez az év a terv utolsó esztendeje, mit mondunk a népnek, hol a terv, hol a hús, hcl a vállalások teljesítése? 33
