Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József: Belsőzsebemben (vers)
BÉNYEI JÓZSEF Belsőzsebemben A parkban tavaszi nyüzsgő zaj van ember-boly örömet játszik görgeti köznapok csodáit kisbabák kalitkáit Lányok melle merészen billen dobog a lépés üteme benn is a szívben Nyugalom van A város zizeg a nyugalomban Rügyet ringatnak téltől szabadult komor fák s kiesik számon a neved Magyarország Hogyan is hoztalak idáig Lapultál belsőzsebemben bámultad serdülő srácaim régi fotográfiáit sütötted fehér ingem lapoztál leveleimben rejtett a táska sarka arcod a változás varázsa eltakarta összezavarta számon az édességed egy itteni szomorú régi ének Robogó napok raktak arcodra rácsot s most áldott anyaként adtad magad koldusnak morzsát számra égetted a neved Magyarország Köszönöm három hete ez volt a legszebb örömöm ez a parányi szívdobbanásnyi kiejtett puha hang mintha virágütötten megcsendül néha harang vagy hegedűhúrt megüt a harmat vagy fészekrakó madarak először röppenni akarnak s kezemre libeg egy lesodort ág ez a szó Magyarország Honvágy? Fuvallatnyi röpke bánat? Mondtam kivallott titkomat mondtam a fáknak felkapta fürge madárhad átöleltem a ritmusával homokba túró kisbabákat sakkozó öregeket Röpült a szó s minden lakásba becsöngetett beröppent kulcslyukak résén ablakok virágszegélyén s küldte utána a mámor küldte a többi igét s piros-fehér-zöld szivárványt szikrázott az ég s kopogtatott a szívből kiszakadva magukat a zsenge tavaszba mártó idegen házak falán Édes hazám hadd érintem meg az orcád Jó hogy velem vagy Magyarország 29
