Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

szes keresetét az öltözőmbe küldött virágokra költötte. A színházban már min­denki tudott a gáláns tékozlóról. A színészek megsajnálták, és próbáltak a lel­kére beszélni, hogy ne csináljon ilyen szamárságot, pénzt is akartak neki ad­ni, hogy pótolják a virágokra pocsékolt keresetét, de nem fogadta el, önérze­tes volt. Kénytelen voltam a portást utasítani, hogy ne fogadja el a virágokat. Erre ő bánatosan megvárt a színészbejárónál, és mikor kiléptem, a járdát szór­ta tele virágaival. Egy versesfüzetet adatott ki, melyhez megnyerte Molnár Ferencet, aki bevezetőt írt hozzá. Persze leckéztető hangon. A kötetnek szép címe volt: „Madonnámhoz” — ajánlom: Makay Margitnak. Körülbelül ilyen és ehhez hasonló versek jelentek meg benne: Én az utca rongya Imádok egy szentet , — Szépséges Madonnám — Akit úgy szeretek. A rikkancsfiú egy napon örökre eltűnt. Lehet, hogy az első világháború névtelen hősei között pihen. Sajnos a verseskötet is odaveszett a második vi­lágháború zűrzavarában. Zsoldos Andor író, aki idővel Hollywoodban telepedett le, és a film vilá­gában dolgozott tizenöt éven át, mint dramaturg és scenáriumíró, Rikkancs címmel megírta színdarabnak ezt a rikkancsszerelmet, amit az akkori Víg­színház ezer korona előleggel el is fogadott. Tanay Frigyes és én voltunk a ki­szemelt szereplők. Hogy aztán miért nem került színre, azt csak a néhai Hel- tai Jenő tudta volna megmondani, aki a következő szezonban a Vígszínház dramaturgja lett. (Folytatjuk) Evangélikus Szent János (Nemeskér, Csaroda, református templom evangélikus templom — ismeretlen né­met mester munkája 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom