Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Élet-ünnep (mesejáték)
KISFIÜ (élénken) Ja, igaza van a néninek, már szaladok is. Majd újra eljövök, Kezicsókolom! ÖREGASSZONY Isten éltessen, gyerekem. A Kisfiú a labdával balra kiszalad. Az Öregasszony megint igazgatja egy kicsit a virágot, azután az eget nézi. ÖREGASSZONY Alighanem eső lesz. Bedugaszolja az üres palackot, szatyrába helyezi, menni készül. Jobbközép felől két Mundéros jelenik meg, szürkészöld fantázia-egyenruhában, vállukon puska. Az Egyiken afféle tiszti kalap, amilyet a magyar királyi hadseregben hordtak, a Másikon tábori csákó. Vállukon puska. EGYIK (szalutál) Jó napot kívánok. Erőt, egészséget. ÖREGASSZONY Erőt, egészséget. EGYIK Kérem tisztelettel a személyazonossági igazolványát. ÖREGASSZONY Micsodát? MÁSIK A személyazonossági igazolványát kéri a kapitány úr. ÖREGASSZONY (gondolkodik) Azt a könyvecskét gondolják, amit az írnok úr hozott? Egyik és Másik összenéz, örvendezve. EGYIK Azt bizony, öreganyám. ÖREGASSZONY Odahaza van, a ládafiában. Mert azt mondta az írnok úr, őrözzem jól. MÁSIK Igazat mondott az írnok úr, de az igazolványnak mindig magánál kell lenni. ÖREGASSZONY Hogy őrözhetném, ha mindig nálam van? Beköthetem a szoknyám korcába, de kipotyog, ha lehajulok gyomlálni, vagy magot szórok a tyúkoknak. EGYIK Ha a ház körül fáradozik, a kertben, akkor nem kell magánál tartani, de ha kijön a határba, akkor már igen. ÖREGASSZONY Köszönöm a kedvességig hogy megmondta. EGYIK De nem addig van az. Mert hogy nincs magánál, büntetést kell fizetni. ÖREGASSZONY Ne mókázzon már, miből fizetnék büntetést? Nincs nálam a bukszám. EGYIK Akkor visszakísérjük a faluba. ÖREGASSZONY Jaj Istenem, csak nem tesznek velem ilyen csúfságot, hogy puskával kísérjenek, szégyenszemre. EGYIK (zordan) Miért szégyenszemre? Azért hordunk puskát, mert a haza, meg a jog védői vagyunk. MÁSIK Az emberségért. EGYIK Az emberiségért. MÁSIK Az emberségességért. ÖREGASSZONY Tudom én, vitéz urak, de ne birizgáljanak, az Isten áldja meg magukat. Hiszen csak épp kiszaladtam ide a sírhoz, virágot hoztam. EGYIK (észbekap) Kicsoda? Virágot, erre a sírra? Hiszen ez a sír nem mi- hozzánk tartozik, hanem (balra mutat) amoda. A városhoz. ÖREGASSZONY Már hogy tartoznék oda? Mindig is a mi falunk határában volt. MÁSIK (oktatóan) Nem olvas újságot, öreganyám. Benne volt az újságban, hogy október elsejétől fogva (öt lépést tesz a sírdombtól jobbfelé, és vonalat húz a levegőben) itt a falu határa, (fölvesz a földről egy cölöpöt, amit eddig senki se vett észre, és beszúrja) Ez már a város területe. 7
