Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - Kiss Sándor: Az emberség jegyében
Az emberség jegyében Az egészség olyan állapot, olyan kincs, amelyet értékelni igazán csak annak híján tudunk. Megőrzése, a betegség elkerülése életmódunkban, mindennapi cselekedeteinkben, a közgondolkodásban még nem foglalja el jelentőségének megfelelő helyét. Talán ezért is vált az utóbbi idők kiemelt programjává az egészségvédelem. Olyan átfogó, társadalmi méretű feladat ez, mint korábban az emberhez méltó életkörülmények társadalmi alapjainak, a tanulás, a munka egyenlő esélyeinek megteremtése volt. Tennivalót fogalmaz meg az egyének, a közösségek, a társadalmi fórumok és az egészségügy munkásai számára egyaránt, s köztük szervezett, átgondolt, jó együttműködést feltételez. Ennek a programnak fontos része a még mélyen rögződő, az egészség óvását, a bajok elkerülését, megelőzését hanyag nagyvonalúsággal kezelő közgondolkodás megváltoztatása, a már helyenként élő helyes szemlélet továbberő- sítése, a társadalom minden tagjában annak tudatosítása, hogy saját magunk, de jövőnk, a minket követő generáció, népünk, nemzetünk továbbélése, fejlődése szempontjából fontos az egészség óvása. Ebből a tudatformáló, az egészséggel kapcsolatos egészséges gondolkodás alakításából vállal részt a Hevesi Szemle is azáltal, hogy a most kézben levő számában e fontos témával foglalkozik. A szerkesztők és a szerzők arra vállalkoztak, hogy lehetőségeikhez mérten, átfogó képet rajzoljanak egészségpolitikánk, egészségügyünk eredményeiről és gondjairól. Értékelik — többek között kerekasztal-beszélgetés formájában — az elmúlt évek megyénkhez fűződő sikereit. Szólnak azokról a törekvésekről, amelyek alapvető célja az ellátás színvonalának fokozatos javítása, minőségi fejlesztése volt. Kétségkívül van mivel büszkélkednünk, ugyanis új, valóban korszerű intézményeket avattunk, illetve alapoztunk meg, olyanokat, amelyek megfelelnek nemcsak a ma, hanem a holnapok követelményeinek is, olyanokat, amelyekben többségében felkészült, hivatásukat szerető orvosok, egészség- ügyi szakdolgozók nyújtják a gyógyírt a segítségre szorulóknak, olyanokat, amelyek egyre inkább rendelkeznek azokkal az eszközökkel, felszerelésekkel, amelyek megkönnyítik az egyértelmű diagnózist, elősegítik a magas szintű ellátást. Élnek és dolgoznak közöttünk — nem kis számban — olyan orvosok, akik hivatásukból fakadó mindennapi teendőik lelkiismeretes elvégzésén túl, folyvást képezik magukat, gyarapítják ismeretüket, szélesítik látókörüket. Aktív kutatómunkát végeznek, előadásokat tartanak, publikálnak. Többen vizsgáztak jelesre a különböző hazai és nemzetközi konferenciákon is. A változatosnak ígérkező anyagban külön részben foglalkoznak az egyik legveszedelmesebb kór, a rák elleni küzdelem jelenlegi helyzetével, az elkészült összegzés tényekre alapozva fest biztató képet, erősíti azt a hitet, hogy nincs olyan betegség, amely előtt tehetetlenül le kellene tenni a fegyvert. A témával foglalkozók nem elégedtek meg az adatok precíz csoportosításával, gondos rendszerezésével, hanem arra is vállalkoztak, hogy jó szándékú, megalapozott tanácsaikkal szolgálják az olvasókat. Természetesen a valóság az egészségügy területén is hordoz magában nehézségeket, ezekről is szó esik folyóiratunk hasábjain. 3