Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - Műemlékek városa
Műemlékek városa Ezt az ősi, ezt a történelmi nevezetességekben gazdag, ezt a festői fekvésű települést egyaránt csodálja az itt élő, s a messziről érkező vendég. Eger hangulata egyedi, nem azonosítható más városéval. Állítólag járt itt az államalapító, a püspökségeket létesítő I. István. Királyok fordultak meg itt, ahol mindig szorgos nép munkálkodott azért, hogy várfalak emelkedjenek, s díszes paloták épüljenek. Nemcsak gazdáik elégedettségére, örömére, hanem az utókor gyönyörűségére is. Hősök edződtek e tájon, Dobó István harcosai, akik nem rettentek meg a török túlerőtől, s oltalmazták — méghozzá mindent kockáztatva — az ide menekedett szabadságot. Kivívták a korabeli Európa tiszteletét, de számukra nem ez volt a fontos, hanem az, hogy a haza e „szigetét” megmentették a betolakodóktól, a mindent bekebelezni kívánóktól. Példát mutattak hazaszeretetből, nem szavakkal, hanem tettekkel igazolva bátorságukat. Csoda-e, ha Tinódi versbe formálta helytállásukat? Az se véletlen, hogy Gárdonyi Géza a nevezetes bástyák közelében talált magának otthont, s regénnyé mintázta az emlékezetes viadalmat. Az oszmánok mégis győztek, legalábbis kilencvenegy évre. Azt hitték, végleg diadalmaskodnak, de utolérte őket a hódítók végzete. A romokon a béke, az alkotó tevékenység szökkent szárba, bontott virágot. A főpap-földesurak többsége rájött arra, hogy legfontosabb az újjáépítés, illetve elődei hagyatékának tovább gyarapítása. Elsősorban Eszterházy Károlynak köszönhetően fél évszázad alatt született meg az a barokk közintézmény és magánházsor, amelyre napjainkban olyan büszkék vagyunk, amelyet minden idelátogatónak megmutatunk. Nem feledkezünk meg persze arról sem, hogy a klasszicizmus is rangos örökséget testált ránk. Emlegetjük a mestereket, a tervezőket, a kivitelezőket, a magyar és az azzá lett külföldi művészeket, akiket elbűvölt az itteni légkör. Olyannyira, hogy már nem vágytak oda, ahonnan útrakeltek. Történeteket idézünk róluk, mert ezek a mának és a holnapoknak is szólnak. Annak a jelennek, amely a múlton okulva alakul, annak a jövőnek, amely igényli őseink megszívlelendő tanácsait. Folyóiratunk a műemlékvédelem izgalmas kérdéskörét taglalja, s körvonalazza az eredményeket és a megoldásra váró gondokat. A helyieket és az országosokat egyaránt. Érthető, hogy ez a szám a megyeszékhelyhez kötődik, hiszen a kincses hajlékok városaként tartjuk számon, ahol a patinás ablakokból hajdanvolt emberek köszönnek ránk, ahol a korábbi és a mostani veze-~ tés lehetőségéhez mérten mindent megtett azért, hogy óvja, ápolja, mentse az egykori századok hagyatékát. Van mivel büszkélkedni, hiszen a tömbrekonstrukció erényeit határainkon túl is felsőfokú jelzőkkel méltatják. Az sem véletlen, hogy másfél évtizede itt fogadja felnőtt hallgatóit a műemlékvédelmi tagozatú nyári egyetem, amelynek résztvevői képet alkothatnak gazdasági, kulturális törekvéseinkről, ígéretes terveinkről. Szerzőink mindezt érzékeltetik, s közben olyan tanulságos sétára hívják az olvasót, amely a tegnapnál kezdődik, a mában folytatódik, s a messzibe ível. Csatlakozzanak hozzájuk ... 3
