Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Három hangon (Bakos József)

versek a bizonytalanba küldött üzene­tek, amelyek eljutnak a másik ember­hez.” Éppen ezért nem véletlen, hogy ver­seinek sorában azok a figyelemre mél­tóbbak, amelyekben önvallomásos so­raikkal az életrajzi töredékekből meg­elevenített emlékek játsszák a kulcssze­repeket. Az őszinte kitárulkozás, indulati töltésekkel is árnyalt emberi és költői érzékenysége segíti abban, hogy „van bátorsága kimondani, mit más gondolni sem mer” (Furcsa Isten). Élettapaszta­latainak nyomán szerzett beidegződései beárnyékolják költői üzeneteit: „Rám nehezül ez a világ, / nem kérdi elbí­rom-e terhét” (Zöld diók). „Két karom kereszt kitárva, / az arcom pusztaság, / hiába inná fel két szemem, kilóg belőle a világ” (Üres kosár). Az egymást kergető pillanatok túl­burjánzásával teremt sajátosan egyéni vershelyzeteket, amelyekben a megélt valóságháttér nyelvi leleményekben is gazdag költői világgá tágul és színese­dik. A poétikai eszköztárában kulcsszó: magányosság: „Árvább vagyok a szögnél a falon... itt hagytál halom magány­ban” (Zöld diók). Szinte versértékű mű­vészien formált verssorai a magányt megidéző komorságával a szerelem, a családi élet, a gyerekszeretet életsorsot is irányító történései az egészséges hu­mort is felvillantó melegségével, túlten­gő hangulatiságával dúsítják fel a vers­mondatok tartalmi és formai hatáserdő­it: „Tán őt siratom ma is, / mint cipő­im alatt zokog és / bosszúért csikorog a kavics” (Naiv ének). „Fogd meg a ke­zemet, / tenyeredbe futnak az enyémből / az erek”. (Folytatásom). „Pilláján hin- táz az álom, éjszakában úszik a lányom, két karja csöppnyi evező, tíz ujja szét­tárt legyező” (Mese után). Ironikus mellékzöngékkel árnyalt köz­életű töltésű versei (Autóstop, A réte­gek között, Jubileum-paródia) jól tel­jesítik azt a szerepet, amelyről tömören a költő így vall: „Fiainknak — a létről válaszul / itthagyunk egy kérdőjelet” / (Nem létből fényre dobottak). Költői világának eredetiségét olykor beárnyékolja az utánérzéseknek és át­hallásoknak jelentkezése versmondatai­ban. Az azonos tájélmény szülte például ezt a Kalász László-i ihletésű versrészle­tet : „Az est nyugalom-zászló / lobog, dagad a hegy felett” (Téli naplemente). Furmann Imre verseinek ismeretében igaz és őszinte ars poétikájának kell te­kintenünk vallomásának alábbi monda­tait: „Kevés verset írok, s csak akkor, ha mondanivalóm van. Nekem a vers­írás nem stílusgyakorlat, én minden ver­semben csak az igazat akarom írni, ami lényeges, amit annak vélek, gondolok”. Ezt tanúsítják az antológiában versei is. Verset írok című költeményében kere­kebbé. teljesebbé teszi vallomását: „Ver­set írok / konokul, keményen: reményt a megmaradásra”. Tömör és szinte szi­kár költői szövegeiben a köznyelvi esz­köztár alkotó módon való felhasználása, és váratlan nyelvi szituációs szerepkörbe állítása gondolati és érzelmi feszültséget teremtő erőt is sugároz: „Jövendő kés­hideg szél / tapogatózik a fákon, lúd- bőrzik számon a csend / Fázom” (Jó itt). Valóban hisz is az őszinte költői szavak erejében: A szavak a lénye­get írják, megsejtetik a lényeget.” (Automatikus vers). Persze az eredetisé­get is hajazó költői világ megteremtésé­hez más is kell. mint a szavak szerep- vállalása. A látás és láttatás eredetisé­gét megteremtő és érzékelő képzettár­sítási készség és képesség a meghökkentő nyelvi lelemények megtalálásának is elő­feltétele: „Jel vagy az arcomon, / mint a ráncok, / verébszárny-verdeső hazám” (Menni és maradni). „Malomnapoknak / tartjuk koldus tenyerünket, / s állig be­gombolkozunk a téllel”. (Ünnep után). Sajátos összjáték jelenségét kell lát­nunk „az ember utáni csend”, a „ma­gunkat túlélő magány’ nyelvi képletek szerepvállalásában: „Félek / az ember utáni csendtől / a magunkat / túlélő magánytól” (Csendélet). Közérzetünket is formáló világjáték résztvevőiként az an­tológia verseinek szerzői az emberi ér­tékek védelmében is írják verseiket, s ahogyan Cseh Károly fogalmaz: „Szép és őszinte szavakkal kísérlik meg szoro­sabbra fűzni a fellazult kapcsolatokat, s létezéssé emelni a mindennapi kis törté­néseket.” Már csak ezért is érdemes velük part­nerszerepet kialakítani, s olvasói figyel­münkkel megtisztelni őket. Bakos József 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom