Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Németh István: Négyszemközt a 85 éves dr. Rajeczky Benjaminnal

Nézzük most ezt a témakört történelmi szemlélettel, ahogy könyvemben le is írtam. A gregorián Európa egyetlen, kétezer éve áradó műzenéje, s ha ebben a Közel-Kelet s az antik kultúrák, majd az európai népek dallamkincseinek találkozását és kölcsönhatását vizsgáljuk, akkor azonnal rájövünk, hogy máris több egyházzenénél, több zenetörténetnél is: Európa népeinek polifóniája ez. Ennek az európai sokszínűségnek rokoni vonásait felmutatni nemcsak zenei feladat.

Elmosolyodik, s az asztalon fekvő kéziratra mutat:

— Az sem megvetendő, hogy itt, az öreg pásztói házban áll össze az olasz gregorián legszebb változatának, a milánói amrosiant bemutató hanglemeznek a zenei anyaga.

Kérdésemre felhősödő tekintetéből látom, hogy napjaink alapfokú énekzene oktatásának helyzete mélyen érinti:

— Ismerem a Kodály Intézet vonatkozó anyagát, a gondokat, aggodalmakat. Sajnálom, hogy nincs olyan kapcsolatom az alapfokú képzéssel, hogy gyakorlati segítséget tudjak nyújtani — gondolkodik, s aztán visszakérdez:

— Lehet, hogy matematikai egyszerűséggel kéne segíteni? Képzett énekzenetanárok száma, óraszám. A képzés szerkezete és az oktatás óraszáma. Lehet, hogy azért látom túl egyszerűnek, mert nem élek benne, de ha jól ismerem a Kodály-módszert átvevő országok sorának gyakorlatát, úgy mindenütt az óraszám emelése az első lépés. Persze a zenét hallgatni kell, a dalt

83