Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Borics Pál Emlékmúzeum Sirokban
hereinek gondolatvilágát és egészséges életkedvét őrizte meg.”. Aki... summás, kőfaragó, síremlékkészítő volt. Aki gyermekkorában jászolban aludt, s a csikókat, a borjakat később művészileg jelenítette meg. Aki kifaragta az édesanyja figuráját, s megalkotta Clark Ádám, József Attilla portréját. Emléket állított annak az egyszerű, népi gyökerű bölcseletnek és érzelemvilágnak, amelyet szülőföldje oltott vénájába. A siroki emberek méltán büszkék a művészre. A fiatalabbak Pali bácsinak, az idősebek, a kőfaragók, „Pajának” nevezik most is. Örülnek a készülő emlékháznak. Dicsérik a tanácsot, mert másfél évtizedig tartó huzavona után az új vezetők bátran, a közös akarattól indíttatva cselekszenek. Mert mit ér az a testület, amely nem avatkozik be az életbe? S milyen jó az új tervekről hírt adni úgy, hogy a tollforgattásnak módja van. ha mást nem, legalább egyetlen téglát odahordani egy új épülethez... Milyen szívdobogtató a küzdelem egy ügyért, amelyet úgy hívnak, művészetpártolás. A megyei tanács, s a Hevesi Szemle szerkesztőbizottságának serény munkálkodása a végéhez közeledik: Borics Pálnak emlékháza lesz! Az erre a célra kijelölt épület múltbeli pusztulása helyén a helyszínen vezeti a munkálatokat Lakatos István tanácselnök. A falu ap- raját-nagyját csatasorba állította a nemes ügyért. A Mátravidéki Fémművek vezetősége pénzt és társadalmi munkát ígért, a környező falvak vállalatai — a recski kőbányászok, a parádi üveggyár kollektívái — kétkezi munkát vállaltak a felújítás meggyorsítására. A siroki kisiparosok is térítésmentesen dolgoznak majd. Az idő sürget. Még ebben az évben rendbehozzák az épület tetőszerkezetét, átalakítják a belső falszerkezetet. A megyei tervező vállalat elkészítette a szakvéleményt és a rekonstrukció terveit. A helyi fuvarosok a törmelékanyag elszállítását, a termelőszövetkezet pedig munkagépeinek kölcsönzését ajánlotta fel segítségül. Sírokban mostanában a leggyakrabban Borics Pál szobrászművész nevét emlegetik, hiszen a róla elnevezett utcában készül az emlékhely. — Pali mindig farigcsált az iskolában. Bámulatos kézügyessége volt, elszegődött egy kőfaragóhoz. Szülei szegények voltak, édesapja odaveszett az első világháborúban. Az édesanyja a hátán hordta a rozsét, tehenet nem fejtek, nem öltek disznót sosem... — emlékezik a hetvenhat esztendős iskolatárs, Lakatos Sándorné. # — Egyszer azt kiabálta a hangosbemondó, hogy művészünk kiállítást rendezett a siroki kultúrházban. Megnéztük, odavoltunk a csudálkozástól — tűnődik Berta Józsefné, a szociális otthon lakója. Sebők Gyuláné, az általános iskola igazgatója mondja: — Régi vágyunk teljesítéséhez a tanuló ifjúság is hozzájárul. Az életére vonatkozó dokumentumok gyűjtésével gazdagítjuk a közös vagyont. Ide járt elemibe, négy remek plakettet hagyományozott intézményünkre. A szobrász testvére, Berta Istvánná meghatóan értesült a falu terveiről: — Édesanyánk arcképének megformálása hozta meg számára az igazi sikert. Négyen voltunk gyerekek, Pali ikertestvére is kőfaragó volt. Szép, hogy értékelik és megbecsülik a munkásságát. Vinczc József kőfaragó egyike volt azoknak, akiket a mester barátjának vallott. — Itt a szomszédban tanulta meg a szakmát. A háború után ismerkedtünk meg, sokat tanultam tőle: az anyag mindig engedelmeskedett a kezében. A bányában maga választotta ki a sziklatömböt, a vésőjét sosem adta át senkinek. Kemény, hatalmas, erőt igénylő munkát végzett Borics Pál. A tervek, amelyeket a helybeliek közös összefogással megvalósítanak, méltóak a művészetéhez. Mika István 68
