Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - ZENE - Ocskay György: Portrévázlat egy egri muzsikusról
sokszor megalázó kölcsönökkel volt kénytelen segíteni. A tervezett hangversenyt meg is hirdette a Dalkör, azután néhány nap múlva megjelent a hír: a rendezvény a közönség érdektelensége miatt elmarad. 1933-ban Huszthy újabb ötlettel áll közönsége elé. Népszerű dzsessz-számokból állít össze hangversenyt. A zongoradarabokat maga játssza, belefér a műsorba az „Olasz saláta” mint zenei tréfa éppúgy, mint a „Gyufaszálak őrjárata” című fox intermezzo. Aztán az 1936-os év megint kiemelkedő jelentőségű lesz Eger zenei életében. Elérkezik Liszt Ferenc halálának ötvenedik évfordulója. Kitűnik, hogy lassan a zenei évfordulók méltó megünneplései Huszthy működésének pilléreivé válnak. A nagy magyar zeneszerzőre való emlékezés kapcsán három koncertet képzel el. A zenekari esten keze alatt megszólal a Les Preludes, az Esz-dúr zongoraverseny és a XIV. magyar rapszódia, a székes- egyházban vallásos művek hangzanak el. Országos jelentőségűvé azonban a május 31-én, pünkösd vasárnapján a főtemplom előtt megtartott szabadtéri hangverseny emelkedik. Ezen mintegy ezerkétszáz főt számláló kórus és több mint száz tagból álló zenekar lép fel, keresztmetszetet nyújtva Liszt zeneszerzői munkásságának legfőbb területeiről. Huszthy minden bizonnyal ezzel a rendezvénnyel eddigi működésének csúcsára érkezett. Nemcsak kiváló szervezőképességét bizonyította, de szándékát is, hogy Egert, ha rövid időre is, bekapcsolja az ország szellemi vérkeringésébe. A koncert műsorát a rádió egyenes adásban közvetítette. Hasonlóan nagyszabású keretek között tisztelgett a város zeneszerető közönsége 1941-ben Mozart géniusza előtt. Két évvel később, noha a működő tagok száma egyre csökken, az Egri Dalkör ünnepi hangverseny keretében fáradhatatlan buzgalmú vezetőjét élteti. Huszthy Zoltán elérkezett karnagyi működésének huszonötödik évfordulójához. A Városi Színházban zsúfolt ház előtt lezajló koncert műsorát úgy állították össze, hogy azon működésének minden területe szerepeljen. Az ünnepelt dalokat adott elő, fellépett mint szólista zongorán, vezényelte a férfikart és a zenekart a közönség fogyni nem akaró tapsa közepette. Sokan döbbentek rá ezen az estén, hogy mit jelent Eger számára Huszthy személye, mit kapott tőle a város az eltelt huszonöt év során. Az éjszakába nyúló koncertet az akkor már érvényben levő elsötétítési rendelet miatt hamarabb be kellett fejezni. Egyre inkább kézzelfoghatóbbá vált Eger számára is a háború valósága, az elkövetkező években itt is hangosabb lett a fegyverek zaja, s hallgatásra kényszerűitek az amúgy sem hangos múzsák. . . Ekkortájt folyhatott le az a rövid párbeszéd, melynek tartalmát a hagyomány megőrizte. Huszthy Zoltán a székesegyház lépcsősorán Kodállyal találkozott. „Mester, egy régi, eltévedt tanítványa áll ön előtt” — szólalt meg az egri muzsikus. Nem késett sokáig Kodály, szokott szűkszavú válasza: „Mindent tudok magáról, miért nem csinál vegyeskart?” S annak bizonyságaként, hogy az „eltévedt tanítvány” tanítvány maradt, Huszthy minden jogi formaság mellőzésével egyesítette az Egri Dalkör és az Egri Polgári Dalkör tagjait, kórusába beolvasztotta a Ferences Szent Klára vegyeskar énekeseit is. Az így létrejött együttes az Egri Dalkör Vegyeskara címet kapta. Már ezen a néven szerepelt 1943. november 9-én a rádió egész napos egri közvetítésének műsorában. Ez volt a testület felszabadulás előtti utolsó jelentős megnyilatkozása, és elsőként jelentkezett, állt talpra a háború veszedelmének elmúltával. A Dalkör felszabadulás utáni egyik tisztújító közgyűlésének jegyzőkönyvében olvassuk: „...még távolból az ágyúk zenéje hallatszott, amikor 1945 év február elején közszeretetnek örvendő karnagyunk, 45
