Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
magamon kívül rohantam az öltözőmbe, ahol megpillantottam asztalomon a vacsorára vásárolt cserkészkolbászt. Minden világos lett előttem. Míg készülődtem a színpadra, egyet-egyet haraptam belőle — nem bírtam ellenállni kedvenc ételemnek. Most már kitört belőlem is a nevetés, de megesküdtem, hogy többé nem eszem egy falatot sem, mielőtt színpadra lépek. Gazsi Mariska persze megtudta az öltöztetőnőmtől, hogy a cserkészkolbász okozta a bonyodalmat, és amikor a második előadásra került a sor — hogy megvigasztaljon —, virágkosárban öt kiló cserkészkolbász díszelgett az öltözőmben. A Vígszínház második otthonom lett. Ha próbám volt, ha nem, én ott ültem minden reggel tíz órakor a sötét nézőtéren, és figyeltem a próbákat. Rajongva néztem Hegedűs Gyula és Varsányi Irén játékát, szívtam magamba a színpad mámorító illatát. Mint az új generáció szülötte, hamar megszerettem a Vígszínház modern, könnyed stilusát, és kiábrándultam a régi Nemzeti Színház elavult játékstílusából. Amikor a Vígszínház megszületett, a Nemzeti Színház hanyatlani kezdett. Friss, új hang uralta a színpadot, ragyogó tehetségek tűntek fel, s ez elsősorban Ditrói Mór főrendező érdeme volt. Az ő szeme nem tévedett. Csodálatos érzékkel segítette a színész kibontakozását. Nagy művészeket nevelt, kitűnő írókat fedezett fel, ezáltal lett a fiatal Vígszínház európai hírű. Együtt fejlődött Budapest kietlen városnegyedével, a Lipótvárossal, amely a gazdagok városnegyede lett, míg aztán az évek folyamán a Vígszínház belső szelleme is hozzáidomult. Faludi Gábornak, az akkori igazgatónak nevével szorosan összefügg a Vígszínház megalapozása — pedig nem volt szakmabeli, csak kitűnő üzletember, nagypénzű, de lényegileg primitív valaki. Maga köré gyűjtötte a hasznos tanácsadókat és komoly pénzzel honorálta mindazokat, akik hozzájárultak színháza fellendüléséhez. Szerették őt furcsa modorával együtt, ő pedig boldog volt, hogy megteremthette Európa egyik legnagyobb hírű színházát. Három fia és egy lánya volt. A legidősebb, Miklós, vezette a színház ügyeit és a szerződéseket bonyolította le. A másik kettő: Sándor és Jenő — ikerpár — a színház körül lézengtek, majd mikor valamelyik színház igazgató nélkül maradt, megjelentek, így aztán az egyik az Operett Színház, a másik a Magyar Színház igazgatója lett, de igazgatásuk rövid ideig tartott. Vendégszerepeitek a Vígszínházban külföldi színészek is: finnek, franciák, Sztanyiszlavszkij társulata is több ízben fellépett színházunkban a század elején, mindannyiszor Csehov-művel szerepeltek. A „Ványa bácsi” volt a legszebb előadásuk. Ez inspirálta fiatal rendezőnket, Jób Dánielt, hogy később, 1922-ben, mint főrendező, Csehov: „Három nővér” színdarabját színrehozza. A magyar „Három nővér” szereplői: Varsányi Irén, Gombaszögi Frida és én voltunk. A fiatal, pikáns szépségű Lázár Mária játszotta a kikapós feleséget. Felvonult benne a Vígszínház egész nagyszerű férfigárdája. Nagy gonddal rendezte Jób Dániel Csehov csodálatos művét. A hangulatos díszleteket Málnai Béla műépítésszel terveztette. Az előadásnak óriási kritikai sikere lett. Több orosz író művével próbálkozott még a színház vezetősége, de egy sem közelítette meg ezt a drámai mélységet. Jób Dániel hírlapíróból lett színházi rendező. Semmiféle szakmai gyakorlattal nem rendelkezett, csak hihetetlen érzéke volt hozzá. Van rendező, 26
