Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Koppány Zsolt: "Curriculum vitae" helyett - Koppány Zsolt: Nyugatról jöttem (rádióetüd)
Pedig építhetnék ide sok mindent. Gimnáziumot a főtérre, a tasztereknek. Meg új, kereszthajós templomot, eget karcoló, nyúlánk, gótikus toronynyal. (szünet) Munkásotthont is ... ha már Csepelen lebombázták .. . egyszerű, világos formákkal. A Bauhaus modorában. Fogékonyság az újra! Igen. A lendülettől két egymásba tolult villamoskocsi lefékezése. De magasak ezek a lépcsők . .. Alig tudom elereszteni a kapaszkodót. Átkozott görcs! (szünet) Csak legyen otthon a Bálint úr. A villamos nagyot zökkenve megindult. A zaj fokozatosan erősödik, majd elúszik. Csönd. Csak az álmukból fölvert kutyák nyüszítenek. Ez az utca semmit sem változott. Ugyanaz a hatvan év előtti csönd, (sóhajt) Na, nem azért, sóhajtok, mert öreg vagyok. A viszontlátás öröme és szomorúsága vájt a mellembe. Megsimogatom a házam előtt ezt a gyönyörű kovácsoltvas kerítést. Hámlik róla a festék. Ebben a gyér utcai fényben nem látom a színét. Nem is emlékszem reá. Kilenc éve voltam itt utoljára. Innen annak idején egyenesen a frontra vezényeltek, miután a behívókat szétküldették velem a környéken. Pedig már obsitos voltam. EGY HANG (visszhangosítva) Jó lesz az egészségügyiseknél! A hazának szüksége van mindannyiótokra! Nemre, korra való tekintet... ÉPÍTÉSZ Hát persze! Három év a frontokon! Tizenkilenc hónap francia fogság földbe ásott vermekben és pár szál deszkából ácsolt kalyibában .. aztán... mostanáig a svábhegyi villa szuterénje. (hosszabb szünet) Csöngetnek. Remeg a kezem. De hiszen itthon vagyok! Itt minden az enyém. Rövid csengetés. Szünet. Aztán egy hosszabb, végül ismét egy rövid. BÁLINT ŰR (messziről) Ki az? ÉPÍTÉSZ (hangosan) Hazajöttem. Ne fáradjon. Betalálok egyedül is. (szünet) Nem nyílik! Minek bezárni? Bálint úr! BÁLINT ŰR Hol volt eddig, öreg? ÉPÍTÉSZ (magában) Öreg? Bálint úr sosem mondta ezt nekem. És miféle zászlók ezek a homlokzat ornamentikáján? Meghalt valaki? Vagy ünnep volna? Alig mozdulnak. Mint szegény Vilma kezében a levágott, sötétvörös kakas hatalmas, széttárt szárnyai. Közel húsz évvel ezelőtti helyszín. A baromfiudvar jellegzetes hangjai. ÉPÍTÉSZ Megfogjam a lábát? VILMA Isten mentsen! Mit szólna a nagyságos asszony? Kakast segít vágni (a cselédnek? Ki hallott még olyat? Na, menjen csak arrébb a nagyságos úr. Nehogy a nadrágjára spricceljen a vér. (Szünet. Szárnycsattogás. Szünet. Fojtott kvartyogás. Csönd.) ÉPÍTÉSZ Hogy tudja megtenni, Vilma? Iszonyúan fájhat neki... VILMA Ha én nem leszek, megteszi a nagysága is. Meg aztán nem fáj .. Higgye meg a nagyságos úr, jobb így neki. Egy nyisszantás és kész. Csak a kés jó éles legyen! 21
