Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pályadíjasok (Megyesi Gusztáv, T. Ágoston László írásai)

őre is. Ezek is mind koldusgúnyát öltöttek, és mielőtt még Mátyás elindult volna, az éj leple alatt ellepték a falut.

Így amikor a kora reggeli órákban az álruhás Mátyás átlépte a falu határát, harminchárom fényesre pucolt bocskorú koldus köszöntötte a határban. Megcsókolták, majd bevezették a falu tisztára söpört, virágokkal díszített főterére, ahol a főbíró és háza népe széles öleléssel fogadta az ismeretlen jövevényt.

— Hiszen én csak koldus vagyok — mondta csodálkozással az álruhás Mátyás, miközben ajándékokkal és jókívánságokkal halmozták el, s vidám műsort rögtönöztek tiszteletére épp arra járó mutatványosok.

— Nálunk a koldusnak is ilyen becsülete van — felelte mosolyogva a főbíró és legszebb vendégszobájába vezette az idegen koldust.

— Tapasztalataim rendkívül kedvezőek: vidám hangulat, kölcsönös megértés — nyilatkozta később a palotába érve Mátyás király, immár jogarral a kezében.

De még aznap megerősítette Fekete Seregét.

Az íjverseny

Amikor Pénelopé ismertette az íjverseny lebonyolításának pontos rendjét, Odüsszeusz fellélegzett, na, nemsokára jön a leszámolás órája.

Már a tizedik kérő próbálkozott a rettentő íj ívének felajzásával sikertelenül, amikor az utolsó kérő került sorra.

Ez az utolsó kérő volt a legnagyobb lump a teremben. Állandóan éjszakázott és szakadatlanul ivott, mindennap más nőt ölelt, a testmozgásra pedig semmi gondot nem fordított már évek óta, ráadásul Zeuszt és az isteneket káromolta rendszeresen, úgyhogy Odüsszeusz már készült, hogy ő következik.

Ám ekkor a lump odalépett a rettentő íjhoz, egyetlen könnyed mozdulattal felajzotta az ideget, majd magától értetődő egyszerűséggel átlőtte a vesszőt tizenkét fejsze fokán, elnyervén így a szép és gazdag Pénelopé kezét.

Odüsszeusz egy pillanatra elsápadt, de aztán a terem közepén termett, szétverve a kérők seregét, összetépve a verseny lefolyását rögzítő jegyzőkönyvet, majd amikor csend ült a házra, magához hívatta az udvarban tartózkodó lantosokat, hírnököket.

— Tájékoztatom önöket, hogy győzelmem jogos és igazságos — mondta az egybegyűlteknek —, és teljes mértékben egyezik az istenek akaratával. Mindezt csak azért mondom, mert nem szeretném, ha az akhájok népét kétségek között hagynánk, különös tekintettel az ifjabb nemzedékekre.

Erős János

. Amikor Erős János elérte a hétfejű sárkány házát, hogy megszabadítsa az öreg király legkisebb lányát, először is bekukkantott az ablakon, hogy megnézze, csakugyan olyan veszedelmes-e ez a sárkány, mint amilyennek az udvarban mondták. De legnagyobb meglepetésére, ennek a hétfejű sárkánynak csak egy feje volt, az is barátságos, szájából pedig nem lángnyelvek törtek elő, hanem okos szavak, melyekkel azonban kétségkívül az öreg király politikáját bírálta.

13