Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Pammer: Na, na, csitulj... (Méghatottan) Ne rám pazarold a boldogságodat! — Ha ti is úgy akarjátok, még ma kihirdetjük a vendégek előtt a jegyes- ségteket! Agnes: A jegyességünket! Hallja ezt, László! (Herbert jön) Herbert: Ágnes! Felkérhetlek a következő táncra? (Lászlónak) megengeded, pajtás! Ágnes: Herbert! Hadd tudd meg te is az örömhírt! Eljegyeztük egymást! Apám beleegyezett! Herbert: Micsoda? Pammer: Bizoiiy, Herbert öcsém, nemsokára lakodalomba hívunk! Herbert: Nahát! Ez aztán a jó hír! (Kezet nyújt Lászlónak) Gratulálok... sógor! Ágnes: Herbert, azt akarom, hogy az esküvőmön te légy az egyik vőfélyem! Herbert: Szívesen leszek vőfélyed, galambom! Legyek bárhol is, még holtan is megérkezem arra a napra! Mecséry: Hogy emlegethetjük a halált egy ilyen pompás ünnepen?! Herbert: Katona vagyok, háborús időket élünk! Erősödik a rebellió! Pammer: Hagyjuk ezt most mégis! Feledjük el legalább mára, hogy már Pápa alatt a kuruc! Mecséry: Az már igaz! Bottyán generális nagy hadat vezet a Dunántúlon! Katalin: Nem lesz itt háború soha! Ne keseregjetek! Pammer: Adná az Isten, Katalin nagysád! De erősítjük a falakat, fegyverforgatásra szoktatjuk a polgárokat, puskaport őrletünk, felkészültünk a védelemre... Ágnes: Meg akartok ríkatni?! Herbert: Dehogy, dehogy, kishúgom! Már bánom, hogy szóba hoztam... Ágnes: Nem akarom, hogy bajotok legyen! Se neked, se Lászlónak... senkinek! Ha háború lenne, védelmezzétek egymást! László kardja téged véd, Herberté az én Lászlómat... László: Ügy lesz az, bármint esnék is a dolog! A tulajdon testemmel védelmezném az én drága Ágnesem unokafivérét! Herbert: És én nemkülönben a húgom mátkáját! Katalin: ó, mindjárt elsírom magam! Ágnes: (a két fiúnak) Fogjatok kezet! Nem! Öleljétek meg egymást! Most már testvérek vagytok! Pammer: Rajta! Hisz rokonságba keveredtek egymással! (Herbert és László összeölelkeznek.) Mecséry: Szent az egyezség! (Gillinger jön) Gillinger: Búcsúzni jöttem! Pammer: Ó, hadnagy úr, máris? Még olyan korán van! És el akarnak menni a legkedvesebb vendégeim? Gillinger: Sajnálom, szenátor úr, de hív a szolgálat. Ma éjjel őrparancsnok vagyok ... Pammer kornétás úr! Búcsúzzon! Ágnes: Jaj, ne menj még, Herbert! Herbert: Járőrt vezetek a szombathelyi útra. Bozsokon gyanús alakokat láttak tegnap éjjel! László: Komisz élet a katonaélet! Sohsem cserélném fel a tollat a karddal! Ágnes: Nem is engedném! 8
