Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 3. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Az egri főiskola büszkesége volt

jellemezte. Az 50-es évek elejétől tudatos marxistává vált, és szakított korábbi világnézetével.

Óráit mindig pontosan kezdte el. A szüneteket legtöbbször a hallgatók között töltötte. Diákjaival sokat beszélgetett, akik ilyenkor őt gyakran faggatták kérdéseikkel, amelyekre mindig a legnagyobb készséggel válaszolt. Ha történetesen nem hallgatóival beszélgetett, akkor a folyosón le-fel járkálva, minden percet kihasználva valamit olvasgatott. Ez a mások számára talán szokatlan megnyilvánulása volt az egyik forrása legendás tájékozottságának is.

Kötelező óráinak ellátásán kívül évenként hirdetett speciál kollégiumot. így például: „Fejezetek az ókori és középkori kultúra történetéből” címmel. Önként jelentkezők számára latin nyelvet is oktatott.

Órái és szemináriumai lelkiismeretes megtartásán kívül a vizsgáztatást is szívügyének tekintette. A nappali és a levelező tagozaton egyaránt sok vizsgáztatást vállalt. Kivette részét a felvételiztetésből is. A számonkéréskor egyes tanárokkal ellentétben nem azt firtatta, hogy valaki miben bizonytalan, hanem azt, hogy mit tud. Vizsgamódszerét nem a következetes szigorúság, hanem a magasfokú igényesség jellemezte. A kihúzott tétel meghallgatása után kisebb kérdéseket tett fel növekedő nehézségi fokozattal. Jelest csak ritkán adott, de elégtelent pedig talán nem

i 5».

A tanszék kollektívájába igen jól beilleszkedett. Nem vonta ki magát a rendezvényekből sem, amelyeken néha — bár antialkoholista volt — még egy-két pohár bort is hajlandó volt elfogadni, ízig-vérig tudós egyéniségétől nem volt idegen a humor sem. Kollégáinak mindig ő mondta a legjobb vicceket.

Tanártársai körében gyakran idézte Mommsen, a híres múlt századbeli német történetíró ama mondását, hogy „A tudományos munkához két dolog kell: fej és fenék.”

Kollégái iránt mindig igen készséges volt. Az Egerben hiányzó szakirodalmat, ritka forrásokat Budapestről mindig meghozta számukra, s egyéb kéréseiket is teljesítette.

Főiskolai évei alatt tagja volt a pedagógiai főiskolák történelmi szakbizottságának. Az egyetemes történelem oktatását kitűnő jegyzetek megírásával segítette.

A? ókor történetének kiváló tudósától nem volt idegen a legújabb kor sem. Az 1956. április 25-i főiskolai tanácsülésen ezzel kapcsolatos nézetét máig érvényesen fogalmazta meg: „Az úgynevezett történelmi távlat nem biztosíték a tévedések ellen. Az ásatások, régi írások megfejtése stb. ugyancsak, megváltoztathatják egyes korok értékelését. Semmi okunk sincs tehát arra, hogy a tévedésektől való félelem miatt húzódozzunk bármilyen korszak, így a mai idők komoly, határozott tárgyalásától és az állásfoglalástól.”

Az általános iskolai és a középiskolai történelem szakos tanárok továbbképzése céljából a Magyar Történelmi Társulat Észak-magyarországi Csoportjának szervezésében: „A feudalizmus kialakulásának problémái a legújabb kutatások tükrében” címmel tartott előadást.

Az 1956 előtti években gyakorta rendezett tanári ideológiai konferenciákon is mindig kiemelkedően szerepelt. Marxista—leninista ideológiai elkötelezettségéből következett, hogy 1956 őszén sem ingott meg. Hallgatóit óva intette a meggondolatlan cselekedetektől.

Egerben is jelentékeny publikációs tevékenységet folytatott.

Korabeli tudományos kutatási eredményeinek egy részét a főiskola évkönyveiben tette közzé. Ezekben 1956 és 1959 között öt dolgozata jelent meg.

A főiskola évkönyvében közzétett publikáción kívül ebben az időszakban több tanulmánya jelent meg országos szakfolyóiratokban is. (Antik Tanulmányok, Acta Orientalia, Századok). Szakmai orgánumokban megjelentetett értekezéseiben elsősorban a kései ókor egy- egy fontos, kevésbé feldolgozott kérdésével foglalkozott.

Ezekben az években került érdeklődési körébe L ibainosz rétor élete és munkássága, a holt-tengeri tekercsek, a héber Genizák. Egri évei alatt készítette el kandidátusi disszertációját: „A városi lakosság és szociális mozgalmai, a római birodalom bomlása idején” címmel, amelyet 1958-ban védett meg.

Ama ritka nagy tudósok közé tartozott, akik szenvedélyesen átélték azt a kort, amelyet kutattak és oktattak. Talán ebből származott legendás szórakozottsága. Egri éveit is igazi és kitalált történetek lengik körül. Nem volt állandó lakása. Egy időben a főiskolán, majd a fiú-, később a leánykollégiumban lakott. Itt töltött idejét felhasználta a hallgatókkal való egyéni foglalkozásra, azok korrepetálására.

Kollégái és hallgatói egyaránt csodálattal adóztak nagy tárgyi tudásának, óriási olvasottságának és tájékozottságának, valamint széles körű nyelvismere73