Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Gál István: Felvételi mérleg az egri főiskoláról
képzőművészt és filmrendezőt azok közül, akik 1945 után (is) jelentős szerepet töltöttek vagy töltenek be szellemi életünkben!” Egy másik feladat kérdése a 30-as évek magyar szellemi életére utalt, amikor így fogalmazott: „Képzelje el, hogy az 1930-as években Önnek kell megszervezni a Magyar- országra látogató Thomas Mann kulturális programját. Milyen kulturális eseményekre (kiállítások, színház, zene) vinné el?” A jelöltek által felkínált választék vagy semmi, vagy pedig rendkívül szegényes és az is sok tévedéssel tűzdelt. Ebből joggal lehet arra következtetni, hogy az irodalom és a társművészetek kapcsolatának jelentősége, a szellemi élet, a művészi élet komplexitása, összefüggése meglehetősen idegen a jelöltek előtt. A feladatlapon rendszeresen szerepelnek korstílusra, stílusirányzatra vonatkozó kérdések is olyan formában, hogy azok kialakulásának történelmi, társadalmi hátterére, művészi programjára, világképi vonatkozásaira, valamint stílusbeli sajátosságaira is kell adni konkrét válaszokat. A megoldások közül a korstílusról, stílusirányzatok kialakulásáról tudnak a legtöbbet, a művészi viágkép és program megjelölése már sokkal hiányosabb és a stílusbeli sajátosságokat is meglehetősen hiányosan tudják felsorolni. Ami mindenek fölött sokkal nagyobb hiányosság az, hogy egy-egy műben rejlő stílusjegyek alapján nem ismerik fel a mű helyét a megfelelő korban, illetve stílusirányzatban. A teszt-kérdések közül 2—3 feladat a műfaji ismeretek kategóriájába sorolható, mint például: „Sorolja fel a verses regény néhány tulajdonságát, amely megkülönbözteti az elbeszélő költeménytől”, vagy „Mit tud a család- regényről? Mutassa be fő jellemzőit egy szabadon választott mű alapján!” A párhuzamok, a műfaji különbségek felismerésére adott válaszok hiányosak, kimaradnak legtöbb esetben a lényeges tartalmi és formai jegyök. Az utolsó kérdésre adott válaszok szinte 90 százaléka arra korlátozódott, hogy a regények cselekményének összehasonlítását végezték el, megkerülve a tartalmi és formai sajátosságok jelentős eltéréseit. Az irodalomtörténeti feladatok a XIX. századból és a XX. századból is szerepelnek a tesztben, amelyek megoldásában az alternatív lehetőségekkel élhet a jelölt. Rendszerint egy-egy magyar klasszikus életműhöz kapcsolódó kérdések, amelyekre csak az tud válaszolni, aki az életpálya fejlődési vonulatát jól látja, és ugyanakkor az író műveit is ismeri. A legutóbbi feladatoknál Kölcsey Ferencről szólt a kérdés: „írja az alábbi neveket az adatok mellé, hogy milyen kapcsolatban vannak Kölcsey Ferenccel? Nemzeti hagyományok, Mondolat, Parainesis, Pozsony, Erkel Ferenc; Berzsenyi; Zrínyi.” Ha a jelölt minden kérdésre pontos választ tudott adni, akkor erre a feladatra 3 pontot adhat a tanár. Három helyes válaszért viszont csak 1 pontot lehet odaítélni, de attól kevesebb válaszra egyáltalán nem adható pont. A feladatok jellegének értékelése után érdemes néhány gondolat erejéig szólni arró is, hogy az elemzésre és a teszt-kérdések helyes megoldására maximum 20 pontot ítélhet oda a tanár. Sajnos, erre az utóbbi 10 évben még nem volt példa. Az írásbeli dolgozatok 70—80 százaléka tíz pont alatti értékeket mutat; amely azt jelzi, hogy ezen pontok érdemjegyben megfogalmazott értéke 0-as, 2-es ritkán, 3-as és elvétve évenként 1—2 dolgozat 4-es. A feladatlapokban nyújtott teljesítményt az értékelő pontok odaítélését az értékelési táblázat szerint kell elvégezni, így a tévedés lehetősége minimális. 70
