Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szalay István: Miért nem tudnak magyarul a diákok?
— Versenyre tenyésztünk ki gyermekeket? — kérdezi. A cél: Bejutni az egyetemre! A beszédkészség hiánya, az anyanyelv nem tudása láthatóan számos okra vezethető vissza. Ez alól természetesen a gyermek általános és középiskolás korában a család sem lehet kivétel. Manapság — sajnos —, mind kevesebb a családi beszélgetés! Beszéd van, de beszélgetés nincs. Gyakran nincs is kivel beszélgetnie a gyermeknek, az ifjúnak, hiszen a szülőkkel legföljebb egy-egy érdelődő kérdés erejéig találkozik: _ — Feleltél? — Nem! Balázsné őszinte vallomása szerint, manapság mind kevesebb az a család, ahol a kicsiknek este a szülők, vagy a nagyszülők mondanak mesét. Marad a tv, amely a családokban manapság a kényúr szimbóluma. Film, meccs, egyéb műsorszámok, amelyekhez még a felnőttek is hozzáalakítják időbeosztásaikat. Tv-nézés alatt viszont beszélni tilos! Együtt van, ül és hallgat a család. A tv nagyszerű találmány, az információszerzés forrása, de egyben az olvasás, a közösségi élet, sőt a családi élet, a nevelés ellenfele is ... — A válogatás nélküli tv-nézés, a televízió uralmának meghagyása, az, hogy este műsorzáráskor a nagyobb gyermekek kapcsolják ki a gyakran már alvó szülők mellett a készüléket, hiba. És ez a hiba nem a készülékben van! A televíziót értelmesen kell használni, s nem uralkodni hagyni gátlástalanul, A rádió esetében már jobb a helyzet, nagyobbak a tapasztalatok és az évtizedek során műsorai között jobban megtanultunk válogatni. Balázsné még arra is felhívja a figyelmet, hogy a sajtóban, a rádióban, a tv-ben gyakori a magyartalan, pongyola kifejezés, mind gyakoribb a trágárság, amelyeket gyermekeink előszeretettel utánoznak ... Nyelvünk használatának megszerettetése, ismerete, gyakorlása valamennyiünk szívügye kell, hogy legyen. Gyakran azonban úgy tűnik, hogy a felnőttek, a családok életvitelét, életmódját kellene megreformálni ahhoz, hogy ebben a fontos kérdésben is előreléphessünk. A helyes, szép magyar köznyelv kialakítása, csakis a gyakorlás során képzelhető el, gyakorolni pedig csak ott lehet, ahol több ember van együtt. A családban, az iskolai, a társadalmi közösségekben, a beszélgetés színterein. Ismerjük, feltárjuk tehát újra meg újra a témában rejlő gondjainkat. Fejünket a homokba dugó struccokként viselkednénk azonban akkor, ha látva nem látnánk, ha hallva nem hallanánk, s nem tennénk végre sürgősen vala1- mit abban, amiről eddig legfeljebb csak beszéltünk ... Szalay István 59
