Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Kristó Nagy István: Mi a mai (esszé)

szélyeinek kérdése, de a demokratizmusnak gyermeteg fölfogása volt az, amely

osztrák sógorainkat népszavazás után eltérítette az atomenergia használásától.

Energia nélkül nemcsak jövő, hanem ma sincs, hosszú távon pedig az energia egyetlen kielégítő forrása a magenergia. Az ideális persze a fúziós energia lenne, de ez megint csak nem a ma, hanem a jövő reménye. Addig is folytatnunk kell az atomenergia konvencionális hasznosítását — még ha ez, mint annyi más beruházás, a mától áldozatokat kíván.

Itt kell közbevetni, hogy a jólétnek, s a velejáró jóérzésnek, elégedettségnek nem okvetlenül velejárója a pazarlás. Sokan csak akkor érzik magukat szabadnak, ha — mint majd egykor tán a kommunizmusban — szinte korlátlanul fogyaszthatnak, s dobhatják el, amit fölöslegesnek éreznek. Ez pedig valóban erkölcstelenség: az új idő szelleméből sem hiányozhat az ésszerű takarékosság, önmegtartóztatás és fegyelem.

E nélkül még Aladdin lámpája is piszkos lom marad. Mert a tudomány csak a megfelelő embernek ad valódi értékeket — tehát olyat, ami emberségét nem veszélyezteti. Ehhez magának a tudománynak (általános) értése is szükséges, legalábbis a korszerű természettudományos világkép szintjén. Ezt az UFÖ-k és más „szenzációk”, extrém jelenségek iránti felszínes érdeklődéssel éppúgy nem pótolhatjuk, mint sci-fi olvasással, vagy mechanikus, iskolás magolással. Épp az atom szerkezetének föltárása nyújtja az új világképet — csak még nem egészen biztos, hogyan. Az elemi részecskék száma már jócskán meghaladja a stabil kémiai elemekét — hol az új Mengyelejev, aki végre rendberakja őket? Aztán: itt az ősrobbanás, a Big Band rejtélye. Abszolúte egzakt számításokon kívül most már kézzel- (pontosabban: rádiólokátorokkal) fogható bizonyítéka is van (a kozmikus háttér hőrmésékleti sugárzása), hogy nem egészen húszmilliárd éve a mai Világmindenség, minden ősanyagával s energiáival, összes galaktikáival egyetlen atommagnyi pontba sűrítve „létezett”, s a pillanat elképzelhetetlen töredéke alatt indult el mai szétrobbanó, s közben új meg új világokat szülő útján. A kezdet időpontja voltaképpen már Hubble huszas évekbeli fölfedezése (az extragalaktikák színképének vörös felé való eltolódása, és ezzel kapcsolatban a Doppler-elv alkalmazása) óta nagyjából kiszámítható, meg is tették már vagy ötven éve, de hogy ebből azt a következtetést vonjuk le, mint akkoriban a tudós Lemaitre abbé, hogy ti. ez a Primum Movens: Isten létének bizonyítéka, az megintcsak filozofikus fikció. Tízéves kisfiam a múltkoriban egy idős művész-rokontól azt kérdezte: — Hiszel Te Istenben? — Igen volt a válasz. Gyermekeinknek sok finom személyes hitvallás csendes ideológiai ráhatásával kell szembenézniök. De megkérdezte: — Miért? — Mert semmi sem lesz magától. — Hát akkor az Isten hogy lett magától? — Válasz nem volt, hiszen ennél okosabbat a felnőttek filozófiája sem mondhat.

(Vége)

24