Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Laci-T: (meglepődve) Nem értem . .. Juli-I: Begolyósodtatok? Laci-T: Nem gondoljátok, hogy az öreg belehalhat a csalódásba? Egész héten az unokákat várja, és ... Zoli-A: Ti találtátok ki, hogy bemennek, akkor most nyugtassátok is meg valahogy! Éva-A: Mondjátok, hogy, mondjuk — betegek ... Juli-I: Gyilkosok! Szörnyetegek! Éva-A: Mit mondtál? (pofonvágja) Laci-T: Maguk tényleg szörnyetegek. Magukat nem ismerem többé, (el) Zoli-A: Megütni azt a lányt! Azért ezt nem kellett volna. Éva-A: Méghogy nem kellett volna! Nincs ezekben szülőtisztelet! Olyanok ezek, mint az állatok. Zoli: (a pillanatnyi döbbent csöndben lassan elindul a ládához, ráül, és elérzékenyültén mesélni kezd) Emlékeztek? Elszöktünk akkor. Elindultunk Nagyapát megkeresni, de eltévedtünk. A Yardon kötöttünk ki. (sóhajt) Hiába várt akkor a kertben..., és azóta is ... Itthon aztán volt nagy kiabálás, még verés, még ti is kaptatok (fejével Laci és Juli felé int) Andris: (püföli belülről a ládát) Engedjetek ki! Megfulladok! Azt akarjátok. hogy megfulladjak? Zoli: Ne rugdoss szét! (sóhajt, és megsimogatja a ládát) Szegény öreg! Hiába vársz! Mint ahogy akkor is hiába vártál. Akkor a hekus nem engedte, hogy megkeressünk, azóta meg... (legyint, sóhajt) Azóta meg azt sem tudjuk, hol vagy, mert elvittek valahova vidékre, és a címedet csak akkor mondják meg, ha nagykorúak leszünk. Andris: (közben ütemesen, de egyre tompábban ütögeti a ládát, a hangja is egyre kimerültebb, de nem figyelnek rá. Zolit hallgatják) Zoli: Csak kellene találnunk itt valamit! Vagy egy levelet, vagy mit tudom én, amin rajta van a címe, amiből megtudjuk, hol van. Biztosan azért zárják előlünk ezt a kupit, mert itt dugdossák a címét. Ha megtalálnánk, elszöknénk itthonról, kiszabadítanánk, elhoznánk onnan. Gyerekek: (lelkesen, össze-vissza) Keresnénk neki albérletet. Ha a zsebpénzünket összedobnánk, abból futná... Elhoznánk onnan, (közben egyre lázasabban keresgélnek) Biztosan találnánk neki albérletet! Lehet, hogy itt a közelben is. (kihajigálnak a szekrényből is mindent. A lányok találnak egy baby-dollt. Éva felhúzza a felső részét, Juli a bugyit, a farmer tetejére. Laci fejére régen divatjamúlt női kalap, ingére melltartó kerül.) Zoli: (egyre dühösebben biztatja őket a keresésre, de hiába, ő sem talál semmilyen címet. Zoli fejére kalapot nyomnak. Dühösen feléjük fordul, de amikor meglátja őket, dühe nevetéssé változik.) Mint a madárijesztők! Esküszöm, mint a madárijesztők! Juli: (felkap egy zakót. A térdéig ér. Leveszi Zoli fejéről a kalapot, a saját fejére nyomja. Zolit belebújtatják anyja szoknyájába, körömcipőjébe. Ügy járkál bukdácsolva, egyre keserűbb, egyre eszeveszettebb nevetéssel.) Andris: (egyre ritkábban, gyengébben, de újra és újra dörömböl, de senki sem figyel rá. Elszabadul a féktelen jókedv.) Juli: (komikusán néz ki a zakóban, nyakán lazán lógó nyakkendő, belekarol Zoliba, az elrántja a karját) Hölgyem, a karját! Laci: (Zolihoz) Na, milyen a kalapom? Igazi dámák hordhattak ilyet! És a bögyeim? 21
