Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Bemutatjuk Kishonthy Jenőt
nál jócskán vannak olyanok, akiknél az evés-ivás, a mulatozás, a szórakozás egyedüli formái helyettesítik a kultúrát. Nos, a megállapodás egyik pontja éppen arra irányul, hogy az érdeklődők mélyebb és a valóságnak megfelelő képet kapjanak az irodalmi és művészeti alkotásokról, eseményekről, tv-müsorok- ról. Az együttműködési szerződés tehát szeretné megkönnyíteni az érdeklődőknek az eligazodást, a válogatást. A vetélkedők előkészítésénél például sok olyan ismertető, tájékoztató írásra hívják majd fel a játékosok figyelmét, amely nemcsak a hozzáértők szűk táborához szól, hanem lehetővé teszi as igényesebb alkotások, a bonyolultabb folyamatok fokról fokra való megközelítését azoknak is, akik ma még kevesebb ismerettel, tájékozottsággal rendelkeznek. Segítséget kívánnak nyújtani a silány, az értéktelen, a hatásvadászó termékek és az igazi művészeti alkotások megkülönböztetéséhez. Festményeket, grafikákat megnézni viszonylag nem nehéz —, de itt sikkadhat el igen köny- nyen, önámító módon a lényeg: a megértés. Azokon a tárlatlátogatásokon, amelyeken a helyi képzőművészek mutatják be alkotásaikat az építőknek, bőven lesz idejük az élmény, az esztétikai hatás kialakítására. Hiszen az érdeklődők szemléletének formálása elsősorban abban a közegben mehet végbe, ahol dolgoznak. Ennek elérésére a vállalat szakszervezeti bizottsága anyagi lehetőségétől függően a szerkesztő bizottság által javasolt művészektől alkotásokat vásárol. Egyben azt is vállalja, hogy a Hevesi Szemle Galériájának soron következő kiállításait pártfogolja, ezeket a szocialista brigádok körében népszerűsíti. A fentebb említett vállalat a mecénás szerepkörében arra is tett írásos ígéretet, hogy most és a jövőben rendszeresen és tevékenyen közreműködik abban, hogy jelentős összegű megbízásokat biztosítson a megyei művelődési osztály vezetője és a szerkesztő bizottság által kijelölt alkotók számára. A közelmúltban a vállalat vezetőinek ajánlására csaknem egymillió forintos „üzlet” született a fővárosban. Ennek nyomán a helybéli képzőművészek erre a feladatra kijelölt stábja a közeljövőben munkába fog a mátraházi üdülőszálló esztétikus belső terének kialakítására. Mika István A Hevesi Szemle Galériája Bemutatjuk Kishonthy Jenőt Az Egerben élő és szellemiekben is magát egrinek, tehát „e barokk város művészrabjának” valló festőről és grafikusról vajmi keveset mondunk el, ha csak a lexikális adatokat soroljuk fel: elvégezte a főiskolát Bernáth Aurél és Pap Gyula növendékeként — bár ez sem rossz ajánlás —, majd tanulmányúton járt a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Ausztriában, Olasz- és Francia- országban, 1964-től kiállít, legtöbbször Egerben, mert itt él, dolgozik. Dolgozik — mondjuk — és a szürke szó mögött alig is jelenik meg valami képzeletünkben. Mert hogyan is munkálkodik egy művész? Előveszi a szerszámait; nekilát, felrakja a vásznat az állványra és mindaz, ami benne van, azt „lekeni a vászonra”. Ez a kép sokakban felréved, hiszen a művészt általában könnyed kezű, bohém életvitelű, folyton vidám fickónak képzelik el, akinél minden — még olykor a szellemi és fizikai, társadalmi megpróbáltatás is — csak inkább azért fordul, fordulhat elő, mert nem figyelt oda, kiejtette az ecsetet, vagy az élete fonalát a kezéből. Ezt a kontrasztos képet azért vonultattuk itt fel Kishonthy Jenő esetében, a művészről és az emberről szólván, mert mindennek éppen az ellenkező alakzata ez a sokat töprengő, belső és külső gondokkal egyaránt komolyan, hosszasan, néha önmagát is kimerítően foglalkoztató festőművész és grafikus. Ügy adódott, hogy sorsunk és életvitelünk egyaránt bezárta őt is, minket is, ebbe a mások, idegenek által ékszerdoboznak nevezett városba, Egerbe és így sokszor volt alkalmunk találkozni még a kezdő Kishontyval is. Beszélgetéseink során feltűnt, inkább szembeszökött, 71
