Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 2. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Az EPOSZ krónikája
* Hagyaték mn—mim w nan i Az EPOSZ krónikája Múltidéző írásomban az EPOSZ-ról szólok. Létrehozása előtt megyénk parasztifjúsága a MADISZ-ban, a NISZ-ben, a FI-ben és az egyházak által fenntartott ifjúsági szervezetekbe tömörült. Az EPOSZ helyi szervezeteinek kiépítése nálunk 1948 februárjában kezdődött el. Ennek érdekében február 28-ra az MKP parasztbizottsága közös értekezletet hívott össze Egerbe a MADISZ, a SZIM, a NISZ és a FI vezetői részére. Ez volt itt az első parasztifjúsági konferencia, ahol az első EPOSZ- kongresszusra hetven küldöttet jelöltek. Ezután egyre-másra alakították meg a helyi szervezeteket. így Felsőtár- kányban, Szarvaskőn, Egercsehi községben, Atkáron és máshol. Április végéig 35 jött létre 3450 taggal. Szeptember elejére 84-re növekedett a szervezetek száma. A december 31-i statisztikai felmérés már 91-et tartott nyilván, 6600 taggal, de még ekkor sem volt 25 helységben EPOSZ. A szervezetekbe tömörült fiatalok 88 százaléka, tehát döntő többsége a parasztfiatalok közül, 7 a munkás- és 5 az értelmiségi és diákifjakból toborzódott. A többséget a szegényparaszt fiatalok alkották, de jelentős számban kapcsolódtak be a mozgalomba a középparasztok gyermekei is. A NISZ tagjainak többsége csatlakozott az új rétegszervezethez, a FI-nek azonban csak egyharmada. A Kisgazdapárt több helyen megtartotta ifjúsági szervezetét, így például Csányban, Verpeléten és Visontán. Ekkor még az egyházak befolyása is erős volt a falun. Miután az egyházi ifjúsági szervezeteket 1946-ban feloszlatták, azok egykori tagjai az egyházközségek mellett működő munkaközösségekre alapozva igyekeztek befolyásukat megtartani. Különösen erős volt hatásuk a hevesi járásban. Az EPOSZ munkáját egyes helyeken ezen kívül a volt leventeoktatók és volt reakciós jegyzők is fékezték. A vallásos szülők tartózkodása elsődlegesen a leányok EPOSZ-tól való távoltartásában jelentkezett. Ez főként a gyöngyösi és pétervásári járásban volt jelentős. Ennek volt következménye az is, hogy még 1948 végén is a taglétszámának mindössze 30 százaléka volt leány. Az ellenállás leküzdésére az ifjúsági szervezet igyekezett megtalálni a politikai munka megfelelő formáit. A leghatékonyabbnak az úgynevezett leánykoszorúk szervezése bizonyult. Ennek vezetésére általában tekintélyes pedagógusokat és más értelmiségieket nyertek meg. Számuk így 1949 februárjára 24-re emelkedett. Legjobban dolgozott közülük az egri, a domoszlói, az ecsédi, a felsőtárkányi, a mezőtárkányi és a tarnaszentmáriai. Igen változatos életet éltek. Felelevenítettek olyan népi hagyományokat, mint a szövés és fonás, avagy a tollfosztás. Irányítóik rászoktatták a leányokat az olvasásra. Főképpen József Attila, Móricz Zsigmond és Solohov munkáit népszerűsítették. '3. 35
