Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VÁLASZOL SZERKESZTŐ - Olvasóink írják
alapállás — tiltja azt, hogy harsány derűt keltő szép számú próbálkozásaiból idézzünk. Helyet adunk viszont egy olyan nekibuzdulásnak, amely stilárisan „szalonképesebb” a többinél. Az idő sok és nagyon kevés Kihunyó napok, aktaszületés, küzködés, életorom, remegés, enyészet, tűnő, távoli jövő, — de végül is mi az idő?! (Az idő) Ugye felesleges bizonygatni, hogy szegényesek, mankót igénylők a rímek, avíttak a szavak, méghozzá kényszeredetten összeterelve, banálisak, közhelyszerűek a gondolatok, s a filozófiai magaslat sem közelíti meg egy szerény méretű homokbucka szintjét. Jó érzéssel vettük tudomásul, hogy sokan felfigyeltek a folyóirat szerkesztő bizottságának tartalmi és formai megújulást tükröző törekvéseire, s arra, hogy ezek az elképzelések miként valósultak meg. Rendkívül lendületesen gyarapodott a szerzők — helyiek és megyehatáron túliak — tábora. Országosan ismert személyiségek ajánlották fel segítségüket, közreműködésüket. Garai Gábor költő, a Látóhatár főszerkesztője levelében — többek között — így fogalmaz: „Köszönöm Lapotok új számát. Több érdekes írást találtam benne. Mindenesetre minőségileg sokat javult.” Gobbi Hilda színművésznő ekként értékel : „A lapot nagyon vonzónak találom.” Szabó Gábor nyugdíjas középiskolai tanár, szakfelügyelő, a Hevesi Művelődés volt szerkesztője részletesebben is taglalja véleményét: „Tetszetős a külső, a formátum, az esztétikai öltözék. Ennél is fontosabb az, hogy olvasmányossá, tartalmasabbá, értékesebbé lett a sajtóorgánum. Dicséretes, hogy száműzte az irodalmi dilettantizmus megnyilvánulásait, s csak a valóban magvas műveknek ad helyet. Meggyőződésem, hogy az egyes számok változatos anyaga Ügy véljük: üres óráit célszerűbb érdemlegesebb , sikert szülőbb tevékenységre fordítani. Kamatozna. Mindenekelőtt az ön javára! Zs. László, Budapest: Mindössze két, meglehetősen rövid lélegzetű írást küldött, érdemleges válaszadáshoz talán többre lenne szükség. A nálunk levők nem vallanak kiugró tehetségre. Íme az egyik: „a megértés arany fillérei: a szeretet alappillérei —” Értjük tisztes szándékát, de mondandója köntöse nem éppen Dior-márka. Persze, érdemes azon is eltöprengeni, hogy egy matuzsálemi korú közhelyet megillet-e ilyen öltözék? Olvasóink írják a gimnáziumi és a szakközépiskolai irodalom- és történelemoktatásban egyaránt hasznosítható.” Mindehhez csak annyit, hogy köszönjük a bizalmat, igyekszünk méltóak lenni rá. Jó érzés közreadni az életképesnek tűnő olvasói javaslatokat is. Ilyen az alábbi: Besenyőtelken születtem, de tanulmányaim miatt régen elkerültem otthonról. Szegeden élek, a József Attila Tudomány- egyetem Alkalmazott Kémiai Tanszékén dolgozom. Szüleim azonban jelenleg is a faluban laknak, így én is rendszeresen látogatok haza. Ilyenkor mindig elszomorodom kicsit, mikor a 31-es úton Hanyi- hoz érve, az úttól néhány száz méterre, a Hanyi-ér partján álló, omladozó kápolnát meglátom. A szép barokk építmény a táj ékessége lehetne, jelenlegi állapotában azonban inkább sebhelyhez hasonlít. Nyáron közelről is megnéztem, lefényképeztem, mellékelek is néhány fotót. A falak még jó állapotban vannak, de a tető már több helyen tönkrement, így lassú pusztulás vár az épületre, pedig kár lenne érte. Az ajtó fölötti, már szintén hiányos latin nyelvű feliratot az alábbiak szerint próbáltam rekonstruálni és lefordítani: Ezt a templomot Szent Anna tiszteletére építette és díszítette Butler gróf 93
