Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - A PÁLYA KEZDETÉN - Lehóczki Károly versei
• A pálya kezdetén ■ Lehóczki Károly versei Idegen Rokon! — húsod vaskos hajlatát Rokon! — ma éjjel a telihold piros tested illatát mint tükör eléd hajolt űzi a vérem. csókos szemedért. Rokon! — erős karodban bátyád Rokon! — én is teeléd jöttem mellemnek vetett ágyán s magam hiába törtem voltál nővérem. egy idegenért. Mögötted az ösvényt majd kitapossák én alig találom nyomod erdők csukódnak rád és gyárudvarok szürke szemete míg odabenn a prémiumot osztják te járkálsz kint az országos vagány borkupec kicsapott szívű nők után futó költő, mert rádtört a társas magány mint rám míg nyomodban Ladányinak bóklászva szertenézek, de ijesztenek a fák szemekből villanó fények és visszatorpanok, de te csak törd magad valahol ott elöl a szomszéd kerítés mögött és ártéri erdőkön át még jelzést se hagyj ne velünk törődj, ahova el se láthatok teremts magadnak és nekünk hazát! Hullik a hó, hullik az ára, kétszázötven egy éjszakára. Hahó! — Dideregsz? Dőlj a lapátra! Hómunkások dala Hűvös a tél, csörög a pénze, szeszekre futja, lötty ebédre. Ne félj! Havazik. Sose lesz vége. SO
