Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 1. szám - NEVELŐ ÖRÖKSÉG - Szecskó Károly: Egri honvédtiszt Szentgyörgyi Albert ellenállócsoportjában

láttak el a nyugati követségek részére. Kapcsolatot létesítettek az itt élő francia, lengyel és jugoszláv menekültekkel.

„Sejtjeiket” kiépítették több minisztériumban és hivatalban. Igyekeztek megnyerni a hadsereg tisztikarának megbízható, antináci érzelmű személyeit. A Szentgyörgyi és a vele szorosan együttműködő Várnai-csoport közösen adta ki a Márciusi Magyarország című illegális lapot, amelynek példányait 1944 nyarától meghatározott címekre postán továbbították. Ugyanakkor röpcédulákat is nyomattak ki és terjesztettek.

Addigi tevékenységük eredményeire támaszkodva, be akartak kapcsolódni az október 15-i fegyverszüneti kísérlet fegyveres biztosításába is. A rádióban felolvasott kormányzói proklamáció után riadóztatták sejtcsoportjaikat, hogy a Taurusz üzemben gyülekeznek. Az ideérkezőket azonban már katonák és rendőrök várták, s közülük mintegy negyvenet letartóztattak. Elfogták Csűrös Lajos és Milassin István őrnagyokat is. Dezsényi Miklósnak sikerült átszöknie a Vörös Hadsereghez, Szentgyörgyi Albertnek a svéd követség adott menedéket. Az elfogott személyek közül többeket német koncentrációs táborokba vittek. A letartóztatottakat azzal vádolták, hogy „fegyveresen akartak harcolni a németek és a nyilasok ellen”.

Milassin Istvánt több társával együtt a sopronkőhidai fegyházba szállították, ahol őt is elítélték. A felszabadító szovjet csapatok közeledtekor a nyilasok a büntetésüket töltő antifasisztákat nyugatra hurcolták. Fogságukból 1945 májusában a szövetséges amerikai katonák szabadították ki őket. Ekkor szabadult ki történetünk hőse is, júniusban tért haza Egerbe.

Milassin István ellenálló tevékenységéről több, eddig nem publikált forrás, visszaemlékezés vall, többek között az ő levele is, Amelyet Egerbe történő hazatérése után a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak küldött. Ebben többek között a következőket olvashatjuk: „Engem halálra ítélt a fasiszta hadbíróság, mert baloldali mozgalomban vettem részt, amelynek célja volt a harcoló honvédek mögött az ellenséggel szövetkezve fegyverszünetet kérni, a belső rendet felborítani, a győzelembe vetett hitet meglazítani. E szervezkedés során zsidók előtt előadásokat is tartottam, amelyekben azt hangsúlyoztam, hogy a németek a háborút már elvesztették, és sürgettem a baloldali elemek ösz- szefogását. Ezen tényállás alapján halálbüntetést kért rám a honvédelmi ügyész, és úgyszólván kegyelmi ténnyel életfogytiglani fegyházra ítéltettem, rangomtól való lefokozás mellett. Végigszenvedtem több hónapon keresztül Sopronkőhidán a fegyház pokoli szenvedéseit, és ki voltam téve minden pillanatban, hogy a fegyházban garázdálkodó nyilasok fegyvere elé álljak és lelőnek. Életemtől megfosztanak, ami nap-nap után a fegyházban szokásos esemény volt.”

Saját vallomását ellenállói tevékenységéről megerősítik a Szentgyörgyi-cso- port életben maradt tagjainak a felszabadulás után keletkezett nyilatkozatai is. Ezek közül álljon itt elsőként Szentgyörgyi 1945. március 12-i nyilatkozatának egy részlete: „. . . kijelentem, hogy Dezsényi Miklós százados tagja volt a nevem alatt működő ellenállási mozgalomnak, ahol másik három honvédtiszttel, Csűrös Lajos őrnaggyal, Milassin István hadbiztos őrnaggyal és br. Kruchina Viktor századossal együtt egyéb, más antifasiszta tevékenységen kívül vitéz Lázár Károly testőr altábornagy szervezetéhez tartozó csoportban, a magyar baloldali munkásszervezetek karhatalmi megszervezésésében és kiképzésében tevékenykedtek.”

Dezsényi Miklós őrnagy 1945. február 24-én, az akkor még Debrecenben működő honvédelmi miniszternek megírta, hogy: „A baloldali munkásalakú78