Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - NEVELŐ ÖRÖKSÉG - Nagy József: Így élt Hámán Kató
oda a bírónak: „Teljes mértékben helytállók mindazért, amit a kommunisták a proletárdiktatúra alatt és azután cselekedtek, és büszke vagyok arra, hogy munkájukban magam is részt vettem.” Vádbeszédnek is beillő védőbeszédéből megingathatatlan határozottság és öntudat csendült ki: „Abban a biztos tudatban várom és fogadom ítéletüket, hogy nem hiába küzdöttünk. Az egész proletariátus, a munkásasszonyok és fiatal munkások együtt fognak küzdeni a kommunista pártért és a kommunista párt vezetése alatt. A mögöttünk lévő nehéz évek a magyar proletariátus nagy iskolája voltak. Megtanultuk ebben az iskolában, hogy kinek higyjünk és kit kövessünk. Megismertük az önök „szabadságát”, az internálótáborokat es börtönöket, de megismertük azt az utat is, ami kivezet belőle, és ez a megismerés a mögöttünk lévő évek legnagyobb tanulsága. Ez a felismerés napról napra általánosabbá lesz. Hiszem, hogy ehhez a munkához magunk is hozzájárultunk valamicskével. És ez a mi dicsőségünk. Amit szenvednünk kell ezért, elenyészően csekély ár.” A bíróság kétévi és négyhónapi börtönre ítélte. Büntetésének jelentős részét a Markó utcai fogházban töltötte. 17 hónap után, 1927. február 24-én gyomorbetegsége miatt ideiglenesen szabadlábra helyezték. Hátralévő büntetését 1927. augusztus 29-től 1928. július 14-ig a győri börtönben töltötte el. Lényegében kiszabadulása után vette át a Vörös Segély munkájának irányítását. Ennek az volt a feladata, hogy a mozgalmi munka közben „lebukott” elvtársak helyzetét elviselhetőbbé tegye, javítsa a silány börtönkosztot, meleg ruhával enyhítse a hideget. Valószínűleg emberszeretét ismerve bízták rá a Vörös Segély titkári teendőinek ellátását. Rengeteg volt a bebörtönzött politikai fogoly, és még több a hozzátartozó. A Vörös Segély vezetőjének ki kellett alakítani egy széles hálózatot, amely felméri a segítségre szorulókat, és ugyanakkor olyan családokat is kellett keresni, akik támogatást tudtak adni a Vörös Segélynek. Az 1930-as évektől kezdve Hámán Kató munkájának jelentős részét az ifjúság nevelésére fordította. Személye ekkorra már annyira ismertté vált a rendőrség előtt, hogy a mozgalomba más területen csak a legnagyobb óvatosággal kapcsolódhatott be. Az ifjúság nevelését azonban mindig szívügyének tartotta, és arra törekedett, hogy a proletariátus nagy céljaival egybeforrott, a párt ügyéért harcolni tudó fiatalokat neveljen. Hiába volt azonban minden óvatosság. A mozgalomtól nem tudott elszakadni, a rendőrség pedig figyelemmel kísérte lépéseit. 1934 nyarán, konspirációs hiba következtében, 24 társával együtt újra letartóztatták, s az alagi csendőrlaktanyában kegyetlenül megkínozták mindannyiukat. Nem kímélték a már ekkor 50 éves őszülő asszonyt sem. Annak ellenére, hogy biztos vádat nem tudtak ellene felhozni, a börtönt így sem kerülte el. Büntetésének jelentős részét a rabkórházban töltötte. 1936 nyarán, mikor kiszabadult, már gyógyíthatatlan beteg volt. Veseműködésében a verés következtében állandó zavarok voltak, és nem lehetett rajta segíteni. Június 20-án beszállították az Üj-Szent János kórházba, azonban csak a fájdalmát tudták enyhíteni. Rettenetes szenvedéseinek utolsó napjaiban már a fájdalomcsillapító sem segített, s 1936. augusztus 31-én a Kommunisták Magyarországi Pártja szegényebb lett egy kiváló, önfeláldozó harcossal. Nagy József 76
