Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - NEVELŐ ÖRÖKSÉG - Nagy József: Így élt Hámán Kató
• Nevelő örökség így élt Hámán Kató A Károlyi-uradalom közepén, a Heves megyei Kompolt községben született Hámán Kató 1884. december 2-án. Apja szegény falusi csizmadiaként télen lábbeliket foltozott, nyáron napszámos volt. Később, amikor édesapja váltókezelő lett a MÁV-nál, Hatvanba költöztek. Ez az állapot sem volt ugyan sokkal rózsásabb kompolti helyzetüknél, de az állandó létbizonytalanság megszűnt. A szerény altiszti fizetésből négy gyermeket kellett nevelni, s ez szükségessé tette, hogy a legidősebb lány komolyan részt vegyen a család munkájában. Később, a Horthy-korszak idején, visszatekintve a maga életére és a falusi asszonyok helyzetére, azt írta a Nőmunkás című lapban: „Falun a szegény ember gyermeke előtt hamar megnyílik az élet, korán felnőtt lesz, mert segítenie kell otthon a család eltartásában. Előbb úgy, hogy gondozni kell otthon a kisebbeket, aztán meg úgy, hogy maga is elmegy napszámba. Én is ezt csináltam.” Gyermekként nyaranta a cukorgyári répaföldeken dolgozott, hogy hozzájáruljon a családi jövedelemhez. Részben szülői támogatással, részben tandíj- kedvezménnyel sikerült elvégezni a polgári iskolát, majd Budapesten, a Rózsák terén lévő tanítóképzőbe iratkozott be. Mindennap vonattal járt Pestre, korán hajnalban indult, és késő este tért haza. Közben, hogy iskoláztatását fedezni tudja, gazdag családok gyenge képességű gyermekeit tanította. Az a vágya, hogy pedagógus legyen, mégsem válhatott valóra. 17 éves volt, amikor meghalt édesanyja, s abba kellett hagyni tanulmányait, hogy nevel73
