Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - NAPJAINK - Gazsó László: Értelmiségi fiatalok falun
A községek lakosságának 3/5 része a félszabadulás után született, tehát viszonylag fiatal a falvak népessége. A nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása jószerével egyidős a mai ifjúsággal. Tehát ez a minőségi változás is készén kapott természetes életközege a mai falusi ifjaknak. Azzal is tényként, méghozzá alig változtatható feltételként számolhat az ifjúság községeinkben, hogy igén fejletlen az infrastruktúra. Minden bizonnyal ez magyarázza azt a tényt, hogy a köztudatban itt élő agrárértelmiségi fiatalok közel harmada városlakó megyénkben, és jelentős a „kijáró” pedagógusok száma is, akik hosszabb-rövidebb ideig falun tanítanak. Választásuk döntő okaként azokat a minőségi különbségeket említették, amelyek a gyermeknevelés feltételeiben ma a város előnyét jelentik. Az itteni tanulók számára könnyebben hozzáférhetők olyan embert gazdagító lehetőségek, mint az úszni tanulás, az idegen nyelvi képzés, a számítástechnikai kultúra elsajátítása, hogy csak néhányat említsek a legvonzóbb elfoglaltságok közül. De az sem közömbös, hogy milyen az egészségügyi-kereskedelmi ellátás, és a telefon segítségével kikkel tarthatunk kapcsolatot. Mások a falu előnyeit méltatták: odafigyelnek az emberre, könnyebb nevet szerezni, többletmunkával ugyan, de olcsóbbá tehető a napi élet, még van közösség, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem. A beszélgetések összegzését néhány fiatal vallomásával lehetne legtalálóbban zárni, nevezetesen azzal, hogy az alkotás lehetősége nem földrajzi kategória. Az önmegvalósítás esélyeit ugyan befolyásolhatja a lakó- és a munkahely is, de nem ezek a meghatározói annak, hogy értelmes, értékes munkát végezzünk, hogy olyan művet alkossunk, amely túlél bennünket. Gazsó László 81
