Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 6. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Homa János: Beszélgetés dr. Belon Gellért pécsi segédpüspökkel

a Hevesi Szemle vendege Sebtől gyógyult BESZÉLGETÉS DR. BELON GELLERT PÉCSI SEGÉDPÜSPÖKKEL Ahogy a kétszintes jánoshalmi plébánia öreg ajtaja bezáródik mögöttünk, megszűnik a kinti zaj. A vastag falak elfojtják a kisváros gépkocsirobaját. A folyosó falain szentképek. Falépcső kanyarog az emeletre, festmények kö­zött. Dr. Bélon Gellért plébános, pécsi segédpüspök szobájának ajtajában üd­vözöl bennünket. Odabent is körül-körül képzőművészeti munkák. Alkotójuk szinte kivétel nélkül Prokop Péter, a Rómában élő jó barát. Az ablakok előtt virágok sorakoznak az állványokon. A dohányzóasztalon csokor díszlik, az íróasztalon könyvek, s fából faragott feszületek. A szekré­nyen réges-régi asztali rádió, a polcon Bach- és Händel-lemezek. A sokak által ismert egyházi személyiség napközben is órákat tölt ágyban. Súlyos betegsége miatt — évekkel ezelőtt — kivették a fél tüdejét, s emiatt 74 évesen egyre több pihenésre van szüksége. Gyakran jelennek meg cikkei az Űj emberben és a Vigíliában, sőt az utóbbi időben könyvei is napvilágot láttak. Az írógépben most is ott a fehér lap, érintetlenül. EMLÉKEK A GYERMEKKORBÓL — Az első tudatos élményem szülőfalumhoz, Füzesabonyhoz köt — mondja, s mintha egy némafilmet magyarázna, úgy eleveníti fel. — Édesanyám előtt egy nyitott imakönyv. Zokogva borul rá. Csak évek múlva eszméltem rá, hogy mi is történt abban a percben. Tanító édesapámnak a haláláról érkezett meg a hír. Az első világháború legelején jutott a hősi halottak „gyászosan dicső” sorsára. Öt siratta el. Volt egy furcsa előjátéka is az esetnek, amelyet ma sem értek. Abban az időben megtiltották a mezőtárkányi halottlátó asszonynak, hogy fogadja a hozzá betérőket. Édesanyámat pesti barátnői azonban rábeszél­ték, hogy menjen el hozzá. Marcsa néni — merthogy így hívták az idős asz- szonyt — már akkor közölte: itt látom a férjét, nagyon szürke az arca, de többet nem mondhatok. Nem hittünk a szavainak. Végül is bekövetkezett a tragédia. A háború így írta be magát az emlékezetembe. A támasz nélkül maradt fiatal özvegy három gyermekével Mezőtárkányba költözött, hogy fiai az ottani plébános nagybácsi pártfogása alatt emberré ne­velődjenek. Aztán elkerültek Heves megyéből. Gellért a kalocsai jezsuiták gimnáziumában, majd a budapesti egyetemen tanult, ahol az ismert teológus Schütz Antal kedves tanítványának tudhatta magát. Később fajszi káplán, majd kalocsai teológiai tanár, a helyi újság munkatársa, majd szerkesztője. Sükösdi, bajai, miskei plébános, 1970-ben került Jánoshalmára. Minden helyen felkarolta az elesetteket, Sükösdön pedig az akkor meg nem értett, de ma már nemzetközileg is tekintélyes festőnek számító Prokop Pétert is. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom