Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - HAGYATÉK - Papp László: Váci Mihály utolsó üzenete
félelmek, szorongások, amelyekre sajnos a fogyasztói társadalom sem tud majd választ adni. A társadalmi fejlődés, a civilizáció, a technika megoldja életünknek nagyon sok problémáját, nem oldja meg a következő kérdéseket: Mi a helyem a társadalomban, az lettem-e, akivé lenni szerettem volna, eredményt érek-e el a hivatásomban, a közösség befogad-e, szükség van-e rám, a magánéletemben szeretnek, vagy tudok-e még valakit szeretni, a félelem, a szorongás, a jövőtől, a haláltól, a betegség, a magunkra maradottság. (Vértessy közbeszólt: És másfelől a legboldogabb érzések kifejezése...) Váci így folytatta: „Az mindig is a művészeké. Azokra is, ott is szükségünk van arra, hogy segítsen nekünk valaki azt elmondani. És én úgy gondolom, hogy hiába ülök én, sőt ültem is már nemegyszer — az óceán fölött modern repülőgépen. Bizony ugyanolyan kisgyereknek éreztem magam a meghatódottságban, mikor lenéztem. Emlékszem —, amikor Kubába utaztam, és lenéztem az óceánra. S emlékszem, hogy a két nagyapám hatszor ment át a tengeren hajón, és az egyik ott is pusztult. Én ugyanolyan meghatódott kis kamaszkölyöknek éreztem magam, mint amikor a nagyanyám mesélt nekem erről. Hiába ültem a modern repülőgépen, és hiába van birtokomban ma az elérhető civilizációnak elérhető sok eszköze. Papp Lászlót azért üdvözlöm örömmel, mert hadd mondjam el itt a mi hivatásunk védelmére: volt hite és mert hinni ahhan, hogy a művészet az tényleg kollektív tehetsége az emberiségnek, és abban valóban van valamilyen felemelő dolog. Valóban lehet a művészettől erőt kapni. Mikor ide jöttem, akkor fogalmaztam, és most elmondom, hogy azok a szomorú energiák — így mondom —, azok a szomorú energiák, amelyek a költőkben, írókban felgyülemlenek a maga hétköznapjaiknak küzdelmében, azok a szomorú energiák ma mégis sugároznak és erőt adnak embereknek és vigasztalást adnak, vagy legalábbis olyan új fájdalmakat, amelyek összekötnek minket. Mert az is boldogít, ha én mások tragédiáját átélem, mert tudom jól, hogy az élet az tulajdonképpen drámáknak, tragédiáknak olyan sorozata, amelyek valahol mégis egy elviselhető, szép emberi életben fogalmazódnak meg.” Vértessy így fejezte be a riportot: — Szép vallomás fakadt ki Váci Mihály- ból. Őszintén mondom és nagyon köszönöm. Csatlakoztunk hozzá, akárcsak most, annyi esztendővel később ... Papp László 37
