Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - HAGYATÉK - Pécsi István: A Mester Bizáncról álmodott
•JHag^atél Pécsi István A Mester Bizáncról álmodott Néhány lépés és a sűrűsödő homályban fények villódznak, észre sem veszem, s a keletimádó Abák világába varázsolt fantáziám. A Fekete-tenger azúrkékjét sötétszürkébe korbácsolják a szelek. Aztán messze űzik a felhőket, s a szikrázó napsugarak életet szuggerál- nak a színekbe: vakít az aranysárga, kápráztat a bíbor. Meglátom az ismeretlen Mestert, aki ott hajladozik az altemplomban. Készül a szentélyfreskó. Bibliai jeleneteket fest, éppen Krisztus portréját mintázza, medalionba foglalja a félalakot, feje mögé görög kereszt és motívumos dicsfénykorong kerül, körülötte János evangélista jelképe a sas, aztán Márk oroszlánja, Márk angyala, Lukács bikája. Megbabonáz a teremtő erő, s az a révület, amelyRitka műemlék Feldebrőn lyel ez a piktor ideálmodja az istencsá- szárok városát, a csillogó Bizáncot, a magukat mindenek fölé képzelő, a szikrázó drágakövekkel ékesített öltözékű, s szinte szoborrá merevedő uralkodókat. Am a Megfeszített tekintetében mégsem rideg, hanem meleg fények lopódznak, s szeme villanásával emberséget sugároz. Itt távol, több ezer kilométerre Nagy Konstantin ősi székhelyétől, a feldebrői altemplomban. Áthat az a nagyszerű érzés, az a felemelő tudat, hogy az igazi kultúra nem ismer önkényesen megállapított, vérrel, vassal és hatalmi szóval kierőszakolt határokat, hanem sugárzó erejével mindenütt áthatja azokat, akiket elbűvöl a Szépség. A tcmplombelső 31
