Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Szokolay Zoltán: Kávézó lány az állomáson

1928-ban New Yorkban a Columbia egyetemen tartott előadást a színészekről: Rede über den Schauspieler, így ismertették beszédét. Életében már könyvek jelentek meg róla. Heinz Herald: Max Reinhardt című könyve, továbbá: Heinz Herald és Ernest Stern Reinhardt és színpada című műve. Siegfried Jakobsontól ugyancsak Max Reinhardt címmel. Nyilatkoznak róla nagy művészei is, Albert-Bassermann azt írja, hogy élete legszebb és legboldogabb színházi szezonját Reinhardt irányítása alatt élte. Paul Wegener ekképp nyilatkozott: „Minden - színész, akinek szerencséje lehetett Reinhardt alatt dolgozni, tudja, hogy ideális rendező, aki soha nem erőszakolta színészeit, hanem lassan segítette őket ahhoz, hogy megtalálják a helyes utat a szerep jelleméhez. Ö a színművészet zsenije.” — Öröm volt megismerkedni ezekkel a kiváló művészekkel is: Moissi-val, a Jedermann híres alakítójával, Eysold-dal, a nagyszerű színésznővel, Max Pallenberg-gel, a kiváló komikussal. Ez utóbbi vendégszerepeit Budapesten is, nagy sikerrel. Tragikusan fejezte be életét. Egyik nyáron Karlsbadban Molnár egy étteremben várta megérkezését, de repülőgépe leszállás közben lezuhant.

(Folytatjuk)

Szokolay Zoltán

Kávézó lány az állomáson

Lám csak, mégsem buktál mozdony alá, te törékeny, most szabadulsz meg végleg fényes jelmezeidtől, alvó sínek mentén sétál föl-le a rendőr, csészék szélén koccannak szép kiskanalacskák, szürkUl az arcod, várja lekésett csatlakozását, zárva a pénztár, nyitva a táskád, nyitva a tested.

Itt vagy,: mégsem buktál mozdony alá, kavaroghat lelked a züllöt Isten szájöblében unottan, íme a hűség, fönn hunyorognak az égen az élők, fönn szökdécsel a másodpercmutató a nagyórán, hallod, kedves, most koccannak kőhöz a csészék, most koppan majd vétlen talpfán tenkoponyád is.

24