Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt?
19 replők egyénisége és felfogása teljességgel különbözik a bécsiekétől. Makay Margit például egészen mást csinál, mint Darvas Lili, mégis ebben az egészen másban kitűnő, rendkívüli és nagyszerű, jobbat nem is kívánhatok. Hasonlóképpen a legőszintébb elragadtatással emlékezhetem csak meg Somlay, Táray remek alakításairól.” Reinhardt pedig így vélekedett: „Külön nagy élményem a Renaissance Színház előadása. Bár az én rendezőkönyvem szerint állították be az előadást, azt nagyon; helyesen a szereplő művészek egyéniségéhez alkalmazták. Pompás színészek, akik a magyar Rivierá-t játsszák... Csak azt említem meg, hogy Makay Margit Lujzája minden színt és érzést oly napsütéses mosolygással juttat kifejezésre, hogy öröm látni ez asszony művészi kiélését ebben a szerepben. Nagyszerű vonalban rajzolta meg a figurát, amint az egyszerű, szerény, mosolygó kis midinette a mámor transzában szinte tragikai erőre kap.” (Színházi Élet, 1926. január 3.) Az Egy, kettő, három volt a második Molnár-darab, amelyben a premiertől kezdve szerepeltem. Ez már, nagy siker volt. 1929-ben mutatta be a Vígszínház. A szerző az Egy, kettő, három megírása idején új szokást vett fel. Attól kezdve, hogy engem az amerikai lány szerepére kiszemelt, amíg csak el nem készült a szereppel —, egész nap velem volt. Beült mellém a kocsiba, ha fodrászhoz vagy szabónőhöz mentem, és megvárt, amíg a dolgaimat elintéztem. Az úton mondatta velem a már megírt szöveget, és — mivel én, hogy egy kis pikantériája legyen, amerikai dialektusban képzeltem játszani —, nagyon tetszett neki tolmácsolásom. Időnként félbeszakított, és azt mondta: — Na várjál, ezt olyan jól csinálod, hogy kibővítem a szerepedet, — így írta és formálta az amerikai lány figuráját. Az Egy, kettő, három-ban Molnár Ferenc
