Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Zoli—A; Éva—A: (egymás szavába vágva tuszkolják kifelé) Menjen innen! Nem érti? Kifelé! Kifelé a fenébe! Andris—N: Kellett ez nekem! Nem osztanak ebédet... eldugták az almafát is. Nem baj! Addig énekelünk. A dal elveszi az éhséget... (hirtelen) Század indulj! (énekelni kezdi a „Csínom Palkót”, bekapcsolódik Laci és Juli is) Éva—A: Na tessék! Gyönyörködj bennük! Zoli—A: Ebbe bele kell őrülni! (kirohan) Juli—I: Láttalak Anya. A Várban sétáltál valakivel. Kézen fogva... Éva—A: (felháborodva) Felejtsd el! Nem igaz! Nem én voltam! Nem jól láttad! Juli—I: Látod Anyu! Mennyit pofáztok, hogy így az erkölcs, meg úgy az erkölcs, aztán most tessék, még hazudsz is. Igaz, hogy a pasas kopasz volt, és nem ért válláig a sörénye, mint a Tóninak, ... de a Tóni legalább oroszlán . . . (Éva—A levegő után kapkod)... ás mondd, a Te pasasod mi? Éva—A: (ütésre emeli a kezét, de rémülten abbahagyja a mozdulatot) Apád jön! Juli—I: Na és? Apa legalább egy klassz fekete pipit csípett fel a szemétdombján, annak kukorékol napkeletkor. Éva—A: (döbbenten) Mit csinál? Juli—I: Kukorékol. így! (elkezd kukorékolni) Éva—A: Már a lányom is! Hát ezért neveltelek én fel? Ezért? (hisztérikusan) Nem bírom! Nem bírom! (a fejéhez kap) A migrénem! (kirohan) (az előbbi jelenet közben lassan közeledő gitárzene) Laci—T: (gitározva jön be, de csak falsul penget, nem tud játszani) Juli—I: (ujjongva) Tóni! Tónikám! Megmozdult! (a hasához kap) Most mozdult meg! A kezed! Érzed? Mondd! Érzed? Laci—T: (ledobja a gitárt, tenyerét J. hasára teszi, figyel) ... a kis csibész . .. (felkapja Julit, az ágyhoz viszi) Juli—I: Ne! Mi bajod van? Mit csinálsz? Laci—T: (nyög) Hú, az áldóját, de nehéz vagy! (leteszi az ágyra, az ajtóhoz lép, leakasztja a kulcsot, bedugja a zárba, de nem fordítja rá) Juli—I: Hagyd a fenébe a kulcsot! Laci—T: (játékosan a lányra borul) Te! Te, felfallak! (csiklandozza) Nevess, ha csiklandozlak! (közben Andris a szuszékban kutat) Juli: De én nem vagyok csiklandós. Laci: Akkor is nevess! Juli: (erőltetetten nevet) Andris: (kezében üveg) Na, ki tudja mi ez? Gyerekek: Mutasd! Hol volt? Andris: Nagyapa ócska ládájában. Gyerekek: Hadd kóstoljam meg! Add ide! Na, Andris! Andris: Nem adom! Én találtam! És különben is, az enyém! Gyerekek: (csodálkozva) A tiéd? Mi a szösz! No fene! Andris: Én vagyok nagyapa, nem? Gyerekek: csak mutasd meg! Na! Igazán! De irigy vagy! Andris: Csak nem akartok benzint inni? Mert az van benne. Megszagoltam. Zoli—A: (most lép be, részeg, csuklik) Vegyétek tudomásul... halladéktala- nul... ki lesztek rúgva innen . .. Laci—T: Menj, feküdj le apa! Gyere bekísérlek a szobába. Zoli—A: (jól játssza a részeget, de azért lehet tudni, hogy valójában nem részeg, csak apját alakítja) ... én mennetellek . . . ellek .. . menetellünk ... ellünk . . . mert győza ... te böszme... te is . . . menetelljünk ... (a többiek 12
