Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Szabó Péter: Vendégségben dr. Bóna Istvánnál
esünk is egyre szegényül, kopik, s az ízes, tartalmas szavak helyét elfoglalják a nyelvi gusztustalanságot is tükröző trágár szavak, a cinizmust, a nyegleséget is felerősítő drasztikumok. A trágárkodás mögötti eltorzult magatartás- és viselkedési formák megváltoztatásának az igénye is előtérbe kerül. Mindez azt mutatja, hogy a trágárság elleni küzdelem, mint a nyelvi környezetvédelem szerves része, nemcsak nyelvművelő feladatot ró reánk, hanem társadalmi méretekben eltervezett teljesebb embernevelést célzó, az érzelmet és értelmet egyaránt formálni, gazdagítani óhajtó, az egyénekre és a társadalomra egyaránt rásugárzó hatástényezők megtalálását, érvényre juttatását is kívánja, sőt követeli meg tőlünk, valamennyiünktől. Mindezt Garai Gábor így fogalmazta meg tömören: „Nem káromkodás elleni liga kell, de embernevelés: teljesebb, iga- zabb”. (Garai: Űj esztendő). Bakos József a Hevesi Szemle vendége Vendégségben dr. Bóna Istvánnál Professzor - a tizenkilencedik megyéből Nem budai villa, nem is belvárosi ház az otthona. Vidéken lakik. Ingázó. Keddenként beleül Trabantjába, és irány Budapest, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem, ahol leendő régészek várják soron következő előadását. A szerda reggel rendszerint az anyósa lakásán köszön rá. Aznap még szemináriumokat tart, de estére már vissza is érkezik Dunaújvárosba. Így megy ez már évtizedek óta. A hét többi napjával elvileg maga rendelkezik, de korábban az ásatások szervezése és irányítása törte meg e kényelmes tempót, manapság pedig a hírnév aggat rá olyan kötelezettségeket, amelyeket teljesítenie kell. A világ megismerte könyveit, s kíváncsi a szerzőre, aki tudományos konferenciák, kiállítá(A szerző felvétele) vetődik a kérdés: tehetünk-e valamit a nyelvi és képi trágárságok ellen? Meg lehet-e állítani az elocsmánytalanodás folyamatát, terjedését? Meddig revolve- rezhetnek egyesek még ebben a problémakörben „a kispolgári prűdség” hamis jelszavával? Mi optimisták vagyunk. De nem elég a diagnózis pontos feltárása, a megfelelő korszerű terápiát is meg kell találnunk. Az okok feltárásában például nem elégedhetünk meg azzal, hogy megállapítjuk: a trágárkodás nemcsak magyar sajátosság, hanem világjelenség, illetőleg kortünet, amelyet még napjainkban is csak erősít az emberi indulatok végletes eldurvulása, az érzelmi sivárság, a nyelvi műveletlenség, a nyelvhasználati el- igénytelenedés árnyékában meghúzódó szellemi és lelki fellazulás, gátlástalanság. Az érzelmi kultúra elszegényedése, érzelmi életünk sivársága különösen sokat nyom a latban, mert mindezzel együtt jár nyelvhasználati elszegényedésünk is. Ennek árulkodó jele: szókin78
