Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Pogány Ö. Gábor: Képzőművészet - vizuális kultúra
„A finn népnyelv ügye Finnországban” címmel a Budapesti Szemlében publikált dolgozata a finn szakemberek elismerését is kiváltotta. Mint gyakorló tanárt, állandóan foglalkoztatták a nyelvi nevelés és nyelv- művelés kérdései. Ma is időtállóan állapította meg „Nyelvtudomány és nyelv- tanítás” 1931-ben közzétett cikkében, hogy a nyelvoktatásnak a tudomány korszerű eredményein kell alapulnia. A nyelvtannal való nevelés problémáit feszegette „A nyelvtisztító mozgalom és iskola” című cikkében, s 1935-ben önálló kötetként megjelent „A magyar nyelvtan nevelő ereje” című könyvében. Bár írásunk témája Papp István hatvani éveinek bemutatása volt, nem feledkezhetünk meg későbbi életútjának legalább vázlatos ismertetéséről sem. A debreceni Fazekas Gimnáziumban 1946-ig oktatott. Ebben az évben az egyetem gyakorló gimnáziumának tanára lett. Innen került 1948-ban, az akkor létesített helybeli Pedagógiai Főiskolára. Miután 1949-ben a kormányzat az intézményt Egerbe, az ősi Líceumba költöztette, ő is ide került főiskolai tanári rangban. 1952 végén visszahelyezték a Tiszántúl fővárosába. Ekkor lett professzor az egyetemen. Ez nem volt véletlen, hisz már 1937-ben magántanára lett az universitásnak. Az ellenforradalom éveiben rebellis híre, s az akkori társadalommal való elégedetlensége miatt nem lehetett az. Az egyetemen töltött több mint negyedszázad alatt virágzott ki igazán tudományos munkássága. Ennek jutalmaként nyerte el előbb a kandidátusi, majd a tudományok doktora fokozatot. Híre a külföldi nyelvész körökhöz is eljutott. A Finn Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, a turkui egyetem pedig díszdoktorrá avatta. A finn nyelv népszerűsítése érdekében végzett munkásságáért Urho Kekkonen elnök, a Finn Oroszlánrend parancsnoki fokozatával tüntette ki. Tagja lett a Kalevala Társaságnak és a Finn Irodalmi Társaságnak. 1972. április 11-é-n, alkotó ereje teljében ragadta el a halál. Sírba szálltával a magyar nyelvtudomány egyik legeredetibb tehetségét vesztette el. A felszabadulás, után negyven esztendővel már : a kisebb mérvű történelmi távlat is indokolja azt az elég széles körűnek mondható elégedetlenséget, ami hazai oktatásügyünkkel kapcsolatban felgyülemlett. A tantervek, a pedagógiai irányelvek, az iskolai segédletek gyakori módosítása, a különféle reformok bevezetése érthető nyugtalanságot kelt a közvetlenül érintettek körében, a tanulóifjúságot, a szülőket és a tanerőket a mindennapi gyakorlat feszültségei terhelik, a közvélemény szószólói, a gondolkodó elmék, a nemzet érdekeiért aggódók ugyanakkor a messzebb vezető következményektől félnek, a megoldás lehetőségein töprengenek, a helyzet tisztázatlanságára magyarázatot keresnek. A köznevelés állapotáról, a közművelődés feladatairól, kulturális teendőink távlatairól, a közművelődés feladatairól, távlatairól, gondjairól soksok vitairat, protokolláris nyilatkozat, jószándékú és elsietett közületi intézkeSzecskó Károly 52 Képzőművészet- vizuális kultúra
