Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szecskó Károly: Tudós a katedrán
gazdák száma is. Helyi középiskola hiányában a tanulni vágyó gyermekek máshová voltak kénytelenek iskolába járni. A képviselőtestület 1927. május 12-én hozott határozatot középiskola létesítéséről. A vallás- és közoktatásügyi miniszter méltányolva a kérést, engedélyt adott a megnyitására. így vált valóra a hatvaniak régi álma, akkor, amikor szeptember elején rajtolt az állami reáliskola. Az 1931—32-es tanévben ■— szintén miniszteri engedély révén — ezt francia nyelvet tanító reálgimnáziummá szervezték át. 1934—35-ben, a nyolcadik osztály megnyitásával fejeződött be az intézmény teljes kialakulása. Ekkor már 312 tanuló ült a padokban, 12 főállású tanár magyarázatát hallgatva. Amikor dr. Papp István ide került, a tantestület létszáma még csak nyolc volt, s amikor megvált az intézettől, már 16-ra emelkedett. 1930-ban, érkezésének évében nevezték ki állami rendes tanárnak. Kartársai közül rajta kívül még hárman fejtettek ki tudományos munkásságot. Dr. Sipos Lajos magyar— francia szakos, tagja volt a Philológiai Társaságnak. Magyar és francia nyelvű értekezéseket, bírálatokat írt hazai és francia folyóiratokba. Magyarországon főként az Egyetemes Philológiai Közlöny publikálta írásait. Gauder Andor német—francia szakos kollégája szaktárgyai irodalmából fordított, ezenkívül külföldi eszperantó folyóiratok munkatársa volt. Dr. Trem Lajos szintén német—francia szakos tanártársa, tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak. Elsődleges kutatási területe a magyar—román nyelvi és kulturális kapcsolatok témája volt. Több ilyen tárgyú értekezése jelent meg magyar, német, francia és olasz folyóiratokban. Hatvani évei alatt Papp Istvánnak szerencsére csak szaktárgyait kellett tanítania. Heti óraszáma 16—20 között váltakozott. Éveken keresztül osztályfőnöki teendőket is végzett. Volt a tantestületi értekezletek jegyzője, az ifjúsági kölcsönkönyvtár, a tanulói segélyező könyvtár őre. A diákoknak három tanévben német társalgási tanfolyamot vezetett. Széles körű közéleti tevékenységét bizonyítja, hogy a 30-as évek elején, tagja lett a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Magyar Nyelvatlasz Társaságnak, a Magyar Psychológiai Társaságnak, az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek és az Országos Református Tanáregyesületnek. Az 1935—36-os tanévben 12 hónapos állami ösztöndíjat kapott Finnországba. A pályázat elnyerésénél szerencséje volt, ugyanis riválisai közül kettőnek magas beosztású patrónusa akadt. A döntéshozók egyike az illusztris hatalmasságokat nem akarta megbántani, ezért az ösztöndíjat egy harmadik személynek, neki javasolta, mivel kitüntetéses doktori címe volt. Finnül már korábban megtanult könyvekből és szótárakból. Most lehetővé vált számára a nyelv megismerése. Távoli rokonnépünk hazájában tanulmányozta a finnugor mondattam kérdéseket, a finn népnyelv gyűjtésére és feldolgozására vonatkozó munkákat. Különféle tudós társaságokban és társadalmi egyesületekben ismertette a magyar művelődési élet jelentősebb kérdéseit. Sőt, a turkui egyetem meghívásának eleget téve, előadássorozatot tartott annak bölcsészettudományi karán. Tanulmányútja után még egy tanévet töltött Hatvanban. Az 1937—38-as esztendőt már a debreceni állami Fazekas Mihály Gimnáziumban kezdte el, ugyanis a Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletére oda helyezték át. Az álláscsere minden bizonnyal az ő kérésére történt. Erre következtethetünk az iskolai értesítő ama megállapításából, hogy „ezzel régi vágya nyert kielégítést”. Debrecen, mint egyetemi város, tudományos ambíciói érvényesítésének széles hátteret adott. 50
