Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - Moldvay Győző: Eroica
(Szabad művészet) — Ha olyan hagyományokkal, örökséggel találkozik egy induló piktor, mint Tornyai, Rudnay, Medgyessy, Pásztor, Koszta, Endre Béla művészete, s ez a piktor egyéniség, akkor a találkozásból szükségszerűen harc, küzdelem következik. Harc a nagy elődök látásmódjának leküzdésére, küzdelem a mesterek stílusjegyeinek hatásával szemben, ellenállás komponálási formáiknak. Vagyis: szükségszerűen az új útkeresés. E küzdelem a legfőbb jellemzője a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Házban most megrendezett Kohán György-kiállításnak, amely a legutolsó munkák tanúsága szerint lezárja huszonöt év forrongó stíluskeresését, s a technikai készség fokozatos tökéletesedésével párosulva érett, megállapodott művészt állít elénk. Nem gyűjteményes kiállítás ez, valamiféle negyedszázados canossajárás jubileumán! A festményanyaggal bekerült korábbi munkák mégis hű képet adnak Kohán György művészi fejlődéséről. Itt Tornyai-téma, ott Koszta meszes színkomponálása kísért még egy-egy képen, az anyag zömét kitevő grafika azonban sajátos levegő, egyéni hang. Ebből folyólag talán nem konzekvens, de ha a mai Kohán Györgyöt érzékletesen akarnánk jellemezni, mégis hasonlítanunk kell őt valakihez. Mégpedig csakis helyi örökhagyóhoz, Medgyessy Ferenc művészetéhez. Ami által Medgyessy Ferenc európai szintre emelkedett a szobrászatban, arra az útra lépett Kohán György a színek világában: nem bíbelődik az aprólékos részletekkel, döntően a mozdulat kifejezésével, a lényegessel számol, az egyszerűségre, nagy formákra, a monumentalitásra törekszik. A formabontás legtovább kísértő stílusjegyeit már jórészt elvetette, és freskóterveiben (Bivalyok, Tehenet vezető asszony), valamint tusrajzainak legérettebb darabjaiban (Asszonyfej, Lövészárok, Bánat, Anyaság) tömör, sommázó formafogalmazással, eleven egyéni arculattal találkozunk. Érezni, hogy e rajzok alkotója 44 Tanya viharban
