Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kiss Sándor: Merre tart oktatásügyünk?
kusképzés bázisa. A szakmai teendők ellátásából nagyobb szerepet kaptak és vállaltak a bázisüzemek: új tanműhelyek létesítésével is segítették a szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek oktatását. A tagozatos gimnáziumi képzés megszűnésével fokozatosan bevezették a fakultációt. Az elméleti, a felsőfokon történő tanuláshoz, a gyakorlati, az érettségit követő munkába álláshoz nyújt támogatást. Ez utóbbi körét, a választhatóságot tovább kell és lehet bővíteni a munkaerőgondokkal küzdő szakmák irányában, gondolok itt például a közművelődésre. A középfokú oktatási intézményekben a tartalmi követelmények megismerése és teljesítése fokozatosan javult, emelkedett a tanórák színvonala. A tanulók differenciált foglalkoztatása, a folyamatos értékelés, az alapkészségek megszilárdítása azonban még nem egyenletes. Az egyes intézményekben annak ellenére, hogy a bukások száma nem növekedett, a diákok egy részének munkafegyelme kívánnivalót hagy maga után, többen nem a képességeiknek megfelelően végzik tanulmányi munkájukat. 4. Az oktatás és a nevelés eddigi eredményei és a megoldásra váró feladatok feltételezik a sokoldalú, gazdag arculatú pedagógus személyiséget, aki állandóan megújulva nyitott az új ismeretekre, fogékony a társadalmi kérdések iránt, közéleti emberként vesz részt a pedagógiai folyamatban, akit áthat a pedagógiai optimizmus, s Németh Lászlóval együtt vallja, hogy az ember mindig jobbra, és többre nevelhető, tanítható. És feltételezik, az egyes nevelők erejét megsokszorozó nevelőtestületi egységet. Heves megyében a jól dolgozó kollektívák, a szakmájukat magas szinten művelő, hivatásuknak élő pedagógusok vannak többségben. Még akkor is igaz ez, ha van ismeretünk olyan közösségekről, ahol ez az egység vagy az egység egyes elemei csorbát szenvednek, ha van olyan óvónő, vagy tanár, aki elmarad társaitól. Az ellentmondásoktól sem mentes, de összességében eredményes óvodai, iskolai munka a pedagógusok helytállását, áldozatkész munkáját dicséri. Területünkön a szakos ellátás évek óta jó, jobb az országos átlagnál, a megnövekedett számú tanulócsoportok szervezése sem járt együtt a képesítés nélküliek arányának növekedésével sem az óvodákban, sem az általános iskolákban. Köszönhető ez a megyeszékhelyen folyó magas színvonalú pedagógus- és középfokú óvónői képzésnek is. A Gárdonyi Géza Gimnázium ezt a tagozatát korábban többen vitatták. Az élet igazolta, hogy jó utakon járunk, erre szükség van, mert a felsőfokú óvónőképzők nem tudják biztosítani a kellő létszámot. A középfokon végzettek a gyerekek között jól megállják a helyüket, többen munka mellett felsőfokú diplomát szereztek. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nagyon nehéz tárgyi feltételek mellett egyre növekvő számban indít útjára jól felkészült szaktanárokat, akik közül többen a megyében vállalnak állást. A tanári utánpótlás az általában megfelelő fokú ellátás ellenére, nem mentes a gondoktól. Amíg a városainkban egy-egy megüresedő állásra többen is pályáznak, addig néhány kisebb településünkön több évet is kell várni az adott szaktanári állás betöltésére. Nem szívesen vállalnak, vagy csak átmeneti megoldásként fogadják el pedagógusaink a napközi otthonos helyeket, a kollégiumi munkát, magas a fluktuáció a bentlakásos nevelőotthonokban, a kisegítő iskolákban. Az iskolai életben egyre jobban érvényesülnek azok az elvek, amelyek alapján jó munkahelyi légkörben dolgozhatnak a katedrán állók, egészséges, konstruktív, emberi viszonyok alakulhatnak ki tanár és diák, pedagógus és 38
