Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Csak szervezés kérdése?
Kaposy Miklós Csak szervezés kérdése? A Karinthy Színpad műsorából Kedves szervezett és még szervezésre váró dolgozók. Ma sem a magánügyeimmel akarok itt előhozakodni, de annyit talán az öntömjénezés gyanúja nélkül elmondhatok, hogy általában szelíd embernek ismernek. Mégis, ha az állampolgári közérzetünket rontó históriákból efféle riportszatírát barkácsolok össze, azt mindig méregből teszem. Ezúttal a szervezés kérdése pumpálta föl a vérnyomásomat — vagyis a szervezetlenségé. Amikor valakik, valahol ésszerűtlenül, hanyagul, a közérdeket semmibe véve bánnak velünk, s pazarolnak pénzzel, anyaggal, idővel. Nem vagyok valami leleményes, de volna egy-két ötletem: hogy lehetne ráncba szedni azokat, akik rosszul szervezik életünket. Aki hanyagságból már megtermelt értékeket herdál el, azt hatásosabban emlékeztetném. Nemrég egy afrikai kikötőben elárvereztek egy magyar pizsamaszállítmányt, mert idehaza felemás alsó és felsőrészeket párosítottak össze. Ha én volnék a pizsamaipari jóisten, a szórakozottan csomagoló menyecskét elküldeném Afrikába. Gyalog. Felemás cipőben. Vegyen a bal lábára egy 37-es barna szandált, a jobbra meg egy 41-es kék hócsizmát. Így kéne elsétálnia az afrikai kikötőig, ott szépen összepárosítaná az elhurbelt pizsamákat, azzal már indulhatna is vissza. Ugyanígy. Annak a dolgát is el tudnám boronálni, aki lelkén az ország nyakán maradt méz szárad. Az egyébként kifogástalan medvecsemegét azért nem vette át a külföldi megrendelő, mert nem tudtak mit kezdeni az egy- és ötkilós üvegekkel. A csomagolásfelelőst azzal sújtanám, hogy mindig legalább egy kiló mézet kelljen egy ültőhelyében bekebeleznie. Gondoskodnék annak a konzevgyári beszerzőnek a jövőjéről is, aki bohókás kedvében olyan töltő-csomagológépet vásárolt az üzemnek valutáért, amelyik egy év alatt hétmillió forint töréskárt okozott. Nem, ne vonják le a hétmilliót az illetőtől — de mondjuk nyugdíjaztatásáig az lehetne a munkája, hogy a miatta széttört üvegeket kéne összeragasztgatnia. Bevezetőül ennyit, szervezés-ügyi bosszúságaimról. Ugye elegendő az indíték ahhoz, hogy ehavi műsoromban 70 perces hadjáratot szervezzek a szervezetlenség ellen. Példáim konkrétak lesznek; dühöngjünk együtt, úgy könnyebb elviselni. Meg aztán hátha lesz az elkövetők között, aki elröstelli, vagy neadj- isten: elgondolkozza magát. Volt már ilyen. Utóvégre, ahogy Konfucius, a nagy kínai bölcselő, aki szervezőnek sem volt konfúzus, reánk hagyta: „Akinek van gondolata, van hozzá szava is. De akinek szava van, még nem kell, hogy gondolata is legyen.” 0O0 Van a szervezésnek egy csúcsteljesítménye: amikor magas vendégek érkeznek egy vállalathoz, odaföntről. Ilyenkor kiadják a jelszót: mindenki a fedélzetre, tündököljön az egész társaság, hogy minél jobb színben tűnjön föl a vezetőség. Andai György néhány ilyen protokoll-látogatás hiteles jegyzőkönyvét gyűjtötte össze. 20
