Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Németh Gabriella: Facipők
Zoli: (közben felveszi a készüléket az asztalról, magához öleli, úgy hallgatja apja szavait) Andris—N: Magadról nem is beszélsz, fiam? Gyerekek: (felszabadultan nevetnek) Zoli—A: (túlüvölti a nevetést, a magnórecsegést) Azt akarod, hogy kidobjalak innen? (a kezében levő magnetofonnal lökdösi kifelé az öreget) Andris—N: (bukdácsol kifelé, közben végig beszél. Majd észreveszi a kiszáradt facsemetét) Na! Na, fiam! Ha az anyád ezt látná! Zoli—A: Mit látna? Andris—N: (már a fácska felé tart, beszéd közben hirtelen felkapja, gyökeréről hull a száraz föld, magához szorítja, csoszog az ajtó felé) Mit? Hát azt, hogy úr lettél! Igazgató! Gyárigazgató! (Zoli közben még mindig lökdösi, most siránkozni kezd, simogatja az almafát) Tavaly is mind lehullt! Mind férges volt. Még a permetlé sem fogott azokon a rusnya férgeken, pedig halálfej is volt a dobozon. Ügy ám! Megnéztem, még nagyítóval is! Zoli—A: (lódít egyet rajta) Menj már! Mert én!... Andris—N: (rémülten) Jól van már, na! (kicsoszog) Zoli—A: Hogy ezt is megértem! Végre csend van! (bekapcsolja a magnót, az először recseg, majd felhangzik az apa hangja) Apa: (magnóhang) ... egyre korszerűbb, kényelmesebb otthonokban élhetnek drága öregjeink ... szeretetünk fényében melegedve. Itt ez a fénykép, elvtársak! Nézzék az öröm könnyeit a szemekben! Látják, mennyi melegséggel öleli meg ez a piros nyakkendős kisfiú azt az öregembert? Otthon talán nem ölelték meg így soha. Igen! Népünk megbecsüli az időseket. Amíg mi, amíg gyermekeink ilyen szeretettel... (Zoli kikapcsolja a készüléket) Zoli—A: (hangos orrfúvással, gúnyosan folytatja a szöveget) ... elérzéke- nyedtem. Eszembe jutott, hogy nekem is van egy dédelgetett, szeretett kis öregem, aki csak azért nem élvezi az otthon melegét (krákog, helyesbít) ... a szociális otthon melegét, mert nagyon ragaszkodunk hozzá (krákog), mármint a gyerekek... (halkan, magának) ...ez nem hatásos, valami mást kellene!... Andris: (közben visszajött, az ajtóban állva hallgatja Zolit, most megszólal) Ügy szövegelj, ahogy a tiszteletes, tudod, amikor belógtunk anyu után a templomba! Ott aztán mindenki sírt! Éva: Én is elbőgtem magam, olyan szépeket mondott. Zoli—A: (hirtelen Évához fordulva) Na, majd a Sára! Ő titokban úgyis ott bőgi ki magát a templomban, (mesélő hangon, gúnyosan) Tegnap is! Rámkacsint a főkönyvelőm (utánozza) Nohát! Hogy milyen meleg hangon mondja az igazgatónő nagyságosasszony a Miatyánkot! Hiába, mi urak ... (mesélő hang) Na, akkor már üvöltöttem vele. (más hangon) A marha! (utánozza) Mi urak! (más hangon) Mi urak! Amíg neki inas pucolta a cipőjét, addig az én Sárám a jó meleg tehénszarban aludt! (Zoli szavai közben Laci észrevétlenül kiment a szobából) (Folytatjuk) 18
