Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre: Aranyfüst, Ússz át
Simonyi Imre Aranyfüst Minek előtte Harmadnapon el sem halálozott... Vaklárma tehát, hogy reá Harmadnapon feltámadhatott volna ugyebár. Minek folytán az is valótlan, hogy hazatért volna az Atyához: fel oda ni a menny or szág-imitáció rózsadombi luxus-kunyhóba. Ellenben való hogy alászállott a Pokolba: ebbe az ittenibe, a földibe a miénkbe: az ÖVÉBE! S mostan már (post historice) bizton kimondható: IDE emigrált közénk: — közületek! — Pontosabban: mindvégig (mindhalálon-innétig!) itten maradt helyben — HELYBEN — itt bizony, ahonnét soha el sem disszidált. A „Mennyekben” tehát minden jogalap híján tekintik: „idegenbe-szakadt-hazánkfiának” (mármint: az övéknek). Sőt még arra sincs perdöntő bizonyíték (már mint nekik: a „Mennyeknek”, hogy időnként (sőt egyáltalán valaha is) „hazalátogatott” volna hozzájuk bárcsak egyetlen egyszer is zsebében zacskónyi aszaltszilva-keménységű valutával: átváltandó a nagyságos-magasságos Rózsadomb-Bankház több zsáknyi csengő-pengő aranyfüstjére. ússz át a túlsó partra és ott fújd ki magadat és örülj hogy ím ez itten már a túlsó part és aztán ottan tekints talpad alá s éritsd meg végre s törődj bele s vonj vállat hogy mindig mindenütt az innenső van 8 Ússz át
