Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 5. szám - Lövei Gyula: Hivatástudat
Hivatástudat E számunk központi gondolatköre az oktatáspolitika. Érthető, hiszen két hónapja kezdődött az új tanév, s ebben az esztendőben, az Országgyűlés tavaszi ülésszakán fogadták el képviselőink azt a törvényt, amely 1986-tól lép életbe, amely hosszabb távra megszabja a tennivalók, a cselekvés irányát, amelynek alapvető célja — s ez valamennyiünk számára örvendetes —, hogy zöld jelzést adjon az alkotó kezdeményezéseknek, annak, hogy a katedrán álló felkészült, tapasztalt nevelők ígéretes, életképes elképzelései valóra váljanak. Az elkövetkező hónapokban a végrehajtás előkészítése folyik. A részletkérdéseket rendező jogszabályok formálódnak. Ezek megalkotása nem néhány ember privilégiuma. A Művelődési Minisztérium ugyanis továbbra is igényli az iskolákban, az óvodákban munkálkodók egészséges kontrollját, hasznosítható javaslatait. Annál is inkább, mert már korábban bebizonyosodott, hogy a társadalmi vita csak előbbre viheti a nemes ügyet, hiszen több szem többet lát, s az efféle buzgólkodás feltétlenül a gyakorlat malmára hajtja a vizet. Ebben a szellemben munkálkodtak a szerzők is: idős és fiatal pedagógusok egyaránt. Aki a múltat idézi, annak ápolandó örökségére figyelmeztet, akkor is, ha erre direkt módon nem hívja fel a figyelmet A tanács megszívlelendő, mert szükség van minden időtálló értékre, valamennyi olyan módszerre, amely napjainkban is gyümölcsöztethető. Ezért korszerűek jelenünkben is Gárdonyi Géza intelmei, emiatt érdemes tanítói pályájának summázatát mérlegelni, mivel egy hamisítatlanul igaz ember tolmácsolja nekünk mindnyájunk javára váló üzenetét. Képet alkothatunk — erre is szükség van —a minisztériumban folyó szorgoskodásról, s jó érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a megoldásra váró gondokat nem kicsinyük le, hanem gondosan feltérképezik, s ehhez méretezetten szabják, meg a jövőre szóló feladatokat, ennek ismeretében töprengenek az irodalom, a nyelvtanítás, a matematika a históriaoktatás sokkal hatékonyabbá tételén. Számunkra fontos a megyei összegzés is, ebből ugyanis képet alkothatunk arról, hogy meddig jutottunk el, s mi az amivel még meg kell birkóznunk. Az újfajta szemlélet tükröződését kerestük szűkebb hazánk legifjabb, negyei dik városában Hevesen is, ahol többek között arra kaptunk választ, hogy a helybeliek miként kísérlik meg az oktatás és a közművelődés megközeütését, hogy egy könyvtár kezdeményezései miként szolgálják ezeket a tisztes célokat. Minden írás egyben áttételes vagy szubjektív tanúbizonyság arra, hogy a legtöbb — akárcsak valaha, ma is — a pályájukhoz kötődő, ezért bármilyen áldozathozatalra kész, vérbeli hivatásérzettől vezérelt nevelőkön múlik, ők nem csak mérlegelnek, nemcsak az irányt mutatják, hanem következetesen — időt és fáradságot nem kímélve — haladnak is arra. Őket köszönti ez a szám, abban a reményben, hogy táboruk egyre gyarapodik, hogy példájuk másokat is felsorakoztat közéjük. Mindannyiunk elégedettségére, diákjaink egyértelmű szellemi és jellembeli épülésére... Lővei Gyula 3
