Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 4. szám - OLVASÓINK FÓRUMA - Pásztor Emil: "Átriumi esték" a nemzettudatról - Egerben
sanak. Ugyanígy hiányérzetet hagy maga után a Kipörgés című novella, mely a szatíra felé hajlik, de nem hord magában elég töltést ahhoz, hogy leleplező erejű bírálattá váljon. A ciklus novellái közül az Asszonyt boldogság című elbeszélés ragadja meg legjobban az olvasót: tömör nyelvezete, jó szerkesztése és mindenekelőtt mondanivalója az előzőekben már kiemelt Pedagógiai tapasztalatok mellé teszik. Sajátságos, hogy a szerző mindkét esetben áldokumentumokkal él: az egyik esetben feljelentések és levelek, a másikban egy monológ mondatai alkotják a novellát. Fegyelmezettségre késztetik, hiszen „nem ő mondja” ezeket, hanem valaki más, játékra kevésbé hajlamos harmadik személy, akihez közelebb kell vinni az olvasót. Nagyobb tömörséggel, erővel is meg tudja fogalmazni gondolatait, mint a kötet jó részének novelláiban, s Az iram című kisregényében. Az utóbbit azért nem elemeztük hosz- szabbam, mert szinte ugyanazok a hibák és erények elmondhatóak róla, mint a rövidebb írásokról. Isziai valóban Örkény átszállójegyével érkezett, de még nem lehet tudni, hogy meddig érvényes ez a biléta. Reméljük, kikristályosodik ma még sokszor bonyodalmas és üresjáratokkal „dúsított” előadásmódja, s ezzel együtt mondanivalója is megérik, tisztul. Gábor László • Olvasóink fóruma „Átriumi esték” a nemzettudatról — Egerben Figyelmet érdemel az egri Ifjúsági Háznak Átriumi esték címmel két év óta sikerrel folyó előadássorozata, mely immár sajátos színfoltja Eger város szellemi életének. Kezdetben azt hittem, hogy ezéket csak az ifjúságnak szánták, de amikor egy-két országosan ismert tudós előadására magam is elmentem — mint az idősebb nemzedékek tagja —, meglepődve tapasztaltam, hogy az „Átriumi esték”-en a tizenévesektől kezdve minden korosztály és igen sok társadalmi réteg képviselve van, akit érdekelnek múltunk, jelenünk és jövőnk kérdései, Jó dolog, hogy — különösebb propaganda nélkül is — az első évben átlagosan száz személyt, a második évadban pedig átlag száztízet vonzottak a tudós szakemberekkel, könyvíró politikusokkal való találkozások. Ma, amikor gyakran és szomorúan tapasztaljuk a közösségi, a nemzeti ügyek iránti közömbösséget, az anyagias-egyé- nies „élünk magunknak” szemlélet térhódítását, örömmel üdvözölhetjük ezeket az októbertől májusig, havonta két alkalommal szervezett estéket, amelyeknek külön értéke, hogy nem „felülről”, hanem „alulról” jövő kezdeményezésből születtek. A most lezárult évadban öt olyan előadás hangzott el, amelyen 200—350 között volt a résztvevők száma. Az elsőt Czeizel Endre orvos-genetikus tartotta A magyarság genetikai meghatározói címmel, 1984 októberében. Romsics Ignác történésznek 1985. januári, Trianon a mai nemzettudatunkban című előadását kb. 300-an hallgatták meg. Februárban Király István akadémikus Irodalom és hazafiság címmel mintegy 200 hallgatójának nyújtott igen maradandó élményt. Áprilisban 'Marosán 1György így éltem át 1956-ot című, rendkívül közvetlen hangú előadása vonzotta a legnagyobb közönséget. Nagy érdeklődés fogadta Sára Sándor Pergőtűz című filmsorozatának három estét betöltő vetítését is (ez februárban volt), és Vigh Károly történésznek az utolsó vetítést követő előadását (Magyarország és a II. világháború címmel). A többi rendezvényen alkalmamként 35—120 személy vett részit, de mindenütt fiatalok is, idősebbek is, nők és férfiak vegyesen. Felsorolok néhány témát a legérdekesebbek közül: A nem93
