Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 4. szám - TUDOMÁNYOK - Bakos József: Nyelvi környezetvédelem - közelről

kifejező szerepének felerősítése is nevelő erő, de az úgynevezett „szép hang”, a kellemes orgánum csak színesítő tényező. A tanári beszéd nevelő hatása elsősorban abban nyilvánuljon meg, hogy a tiszta hangzásnak adjuk a kiemelő szerepet. Az itt-ott még jelentkező lelkendező intonálásról is le kell szoknunk. Az egyetemes magyar beszédműveltség fejlesztése, finomítása terén ki­emelkedő szerepet kell, hogy vállaljon a mai színpadi beszéd hangzása is. Sajnos a harsányságban, a hangoskodásban nem kívánatos uniformizálódási folyamat indult meg színpadjainkon is. A célszerűtlen hangosság nem alkal­mas arra, hogy a hallgatóságot a beszéd fegyelmére és tiszteletére nevelje. A feleslegesen megemelt hangerőt, a szinte kiabáló hangadást még a „lármás” színpadi látvány is felerősíti. A színészi beszéd kihat a közönség beszéd­műveltségének minőségi változására is. A mai színpadi beszéd természetelle­nes harsánysága is hozzájárulhat ahhoz, hogy szinte belenevelődjünk az át­lagosnál hangosabb beszédnyelvezetek vállalásába, megszokásába. Közérzetünket is befolyásoló tényezőnek kell tekintenünk népünk beszédmű­veltségének színvonalát is. A körülöttünk egyre emelkedő zajszint is akadá­lyoz bennünket abban, hogy beszédünk hangzásában egyformán tükröződjék az értelem és az érzés, s hiányozzék belőle a durva hangnem, amelynek ár­nyékában jól érzik magukat a trágár szavak is. Nagyon igaza van a költő­nek: „Nemcsak gáz-, s füstfellegek / Szennyezik ám a mennyeket, / Szennyez a szó is, s úgy lehet, / Mi fontosabb: a szellemet, / Azért hát úgy beszélj velem: / Az is környezetvédelem!” (Kacsó Sándor: Egy szószaporítóra). Ezért a nyelvi és ízlésbeli környezetszennyeződésről, a nyers és ápolatlan beszéd elleni küzdelemről, a sunyi célzatossággal trágálkodó nyelvhasználatról külön is szólnunk kell. fáUHJ»» JiíiíUíi! Bakos József Kocsis Árpád: Az egri „Melegvíz” 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom