Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pécsi István: Fejezetek a Hatvani Galéria krónikájából

babonázta a produkció, az önfeledt játék varázsa, az igazán értékes művek üzenete. Ezen a településen soha nem volt érdemleges színházi élet, s mégis lett, szinte máról holnapra, tanúsítva azt, hogy a vérbeli népművelő olykor cso­dákra is képes. Mennyi mindenre futotta még a lendületből! 1983-ban létesült a helyi művésztanya. A Gödöllői Agrártudományi Egye­tem nagygombosi kerületének igazgatója egy borházat ajánlott fel az alko­tóknak szállásként, gondoskodva ellátásukról is. A törődés fejében a meg­hívott festők és a szobrászok azt ígérték, hogy itt készült műveikből egyet a település valamelyik üzemének vagy tanácsi intézményének ajándékoznak. Jó ötlet volt ez az egyezség, hiszen a hatvani táj bekerült a képzőművé­szetbe, mint ihlető, mint teremtésre sarkalló téma. Tavasztól őszig a nyíregyházi Balogh Géza festő, a budapesti Szili Géza, a fővárosi Hegedűs László, a kisterenyei Radios István és a hódmezővásárhelyi Fejér Csaba piktorok munkálkodtak itt, s az elkövetkező esztendőkben érkez­tek újabb kollégáik. Emellett nem feledkeztek meg a környék kívánságairól sem. Kihelyezett tárlataik 1981-től 1983-ig eljutottak Budapestre, Hortra, Vámosgyörkre, Pá­rádra, Boldogra, Petőfibányára, Rózsaszentmártonba, Hódmezővásárhelyre, Salgótarjánba, Lőrincibe is. Ráadásul a megszokott, a bevált menetrend sem szenvedett csorbát, sőt — a lehetőségekhez képest — bővült, gazdagodott, új ízekkel telítődött. 1982. július 9-től szeptember 16-ig új kezdeményezést rajtoltattak, arra vál­lalkozva, hogy a magyar színészet történetét három korszakban, három nyári tárlaton mutatják be. Ilyenre még nem volt példa vidéken, így aztán érthető, hogy az 1790-től 1896-ig terjedő periódus anyaga nagy érdeklődést váltott ki. Az V. Magyar Tájak-at november 27-én nyitotta meg Kiss Sándor, a me­gyei párbizottság titkára. A mind mennyiségileg, mind minőségileg tovább­lépést jelentő seregszemlén aranydiplomás lett Patay László, ezüstöt szerzett Kiss Zoltán László és Lóránt János, bronzot kapott: Fazekas Magdolna, íresik József, Koszta Rozália, Maghi Zoltán és Topor András. A Hatvani Galéria kitüntető érmét Kurucz D. István és Hepp Edit vette át. A nagyszabású bemutató egyik sajátossága volt az, hogy ide csak olajfest­ményekkel lehetett pályázni. 1982-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját ez a nemcsak megyei, hanem országos kisugárzású intézmény. Ebből az alkalomból nagyszabású gálaműsort rendeztek. A jubiláló intézményt Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész és dr. Novák Pálné országgyűlési képviselő, a Galéria Baráti Kör tagja köszöntötte. Az ünnepi esten fellépett Kováts Kolos, Nagy Attila, Keres Emil, Jobba Gabi, Pécsi Ildikó, Psota Irén, Dobránszki Zsuzsa, Puskás Sándor, Gyurko- vics Zsuzsa és Virágh Tibor, zongorán kísért Szentirmai Ákos. Alkalmi kiállítást is rendeztek az intézmény számára ajándékozott és vásá­rolt művekből. A programon több százan vettek részt, s ennek sikere adta az ötletet az év végi, a karácsonyi „ajándékkosarak” szervezéséhez. Ilyenkor az Ifjúsági Nevelőotthonban, a városi sportcsarnok termében mindig elkelt legalább 700 jegy, s ez bizony nem akármilyen rekord egy kisváros kulturális életében. Igaz, hogy pódiumra lépett a magyar színházi élet színe-java 4M*' 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom