Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pécsi István: Fejezetek a Hatvani Galéria krónikájából
Hagyományőrző korszerűség Fejezetek a Hatvani Galéria krónikájából Az új hajlék küllemre tetszetős volt, de a kivitelezés nem sikeredett tökéletesre. A földszinti kiállítóhelyiség falainak alsó része a rossz szigetelés miatt vizesedett, így aztán a mintegy százezer forintot igénylő rendbehozatalig csak a felső traktusban mutatkozhattak be az alkotók. A sort január 25-én Káka Ferenc festőművész kezdte, utána — március 8—tói április 5-ig Pusztai Ágoston egri szobrász következett. Április 12-től Giczy János adott ízelítőt a hetvenes években festett képeiből és szárnyas oltáraiból. Május 31-én Dévényi János ötvös és Decsi Ilona grafikus mutatkozott be a műértő közönség előtt. Nyomukba — július 20-tól augusztus 23-ig' Józsa János festő és Sz. Nagy Mária szobrász lépett. Augusztus 25-től szeptember 23-ig Plohn József fotói kínáltak szellemi csemegét az érdeklődőknek. Az 1870-ben született fényképészmester a szokásos portrékon túl közel 3000 felvételt készített a hódmezővásárhelyi nép életéről, a paraszti környezetről. Járta a tanyákat, cipelve nehéz masináját, s önzetlen buzgalommal hitte, hogy nemes ügyet szolgál. Özvegyétől a Tornyai János Múzeum 1951-ben megvásárolta a közben 1635 darabra csökkent üveglemezkészletet. A hatvani válogatás ebből az értékes kollekcióból villantotta fel a legjellegzetesebbeket. Augusztus 25-én ismét csemegét kínáltak a művelődni vágyóknak. Ekkor Kiuchi Aya japán textilművész munkái kerültek a látogatók elé. Szeptember 2i)-én Fett Jolán gobelinjei nyújtottak maradandó élményeket mindazoknak, akik kedvelték ezt a műfajt. November 29-én nyílt az Arcok és sorsok című, III. országos portré- biennálé. A katalógus-előszóban Bereczky Lóránt vonta meg az eddig megtett út mérlegét. „A keádeményezés meglepő eredményt hozott. Először arra lehetett rácsodálkozni, hogy művekben realizálódott háttere volt a kezdeményezésnek; egymásután jelentkeztek alkotók, akiknek munkái... Valóban képesek voltak szólni az emberről. A továbbiakban egyre bővült a résztvevők köre, emelkedett a művek színvonala, és így vált életszerűen természetesebbé a válogatás stiláris toleranciája. Elmondható, hogy ez a kiállítássorozat mai művészeti közéletünkben egy, az eligazodást segítő pont, s a minőség tekintetében is tájékozódást könnyítő alap. Érdemes volt, s nyilván érdemes lesz a jövőben is fáradozni a tárlat megrendezéséért.” Aranydiplomás lett: Szurcsik János, ezüstöt kapott Giczy János és Mészáros Mihály, bronzot szerzett: Ezüst György, Meggyes László, Miskolczi László és Konyorcsik János. Erre az alkalomra éremdíjat is alapított a Galéria, kikötve, hogy az egyiket olyan idős mesternek adományozza, aki hosszabb ideje vesz részt az országos seregszemléken, egyéni tárlatokkal is jelentkezik, a másikkal pedig egy kiemelkedően jól dolgozó fiatal művészt ismernek el. Először Barcsay Jenő festőművész és Máté István vásárhelyi szobrász részesült ebben a méltatásban. A rangos eseményhez érempályázat is csatlakozott, méghozzá Bartók nevét viselve. Ennek díjazottjai Vígh Tamás, Borsos Miklós, Kalló Viktor, Ligeti Erika, Rácz Edit lettek. 53
