Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Fecske András: Kerekasztal-beszélgetés a Heves megyei művészekkel
Bizonyításra várva Kerekasztal-beszélgetés a Heves megyei művészekkel Résztvevők: Nagy Ernő festőművész Balogh László festőművész Lóránt János festőművész Kocsis Árpád festőművész Pusztai Ágoston szobrászművész Juhász Csaba, a megyei művelődési osztály főelőadója Pécsi István felelős szerkesztő (A riport magnófelvétellel készült, s a hitelességre törekvés indokolja a megfogalmazás esetenkénti egyenetlenségeit.) * A szakmai érdeklődés homlokterében továbbra is a megélhetés kérdései állnak. Fokozottan érvényes ez a vidék képzőművészeti életére, hiszen a Képcsarnok Vállalat, amelynek a kortárs művészeti alkotások forgalmazása a feladata, két-három éve törölte az úgynevezett „területi zsűri”-ket, tehát a művészeknek a szokásos pesti „heti zsűrik”-be kell felküldeni munkáikat. A tapasztalat szerint ezt a lehetőséget kevesen veszik csak igénybe, hiszen a műtárgy-átvételnek ez a módja nemcsak fárasztó, de ia korábbi területi zsűrikhez képest előnyösnek sem mondható a fővárostól távolabb élők számára. Fölmerül tehát a kérdés: miből él a vidéki, a hevesi illetőségű festő, szobrász, grafikus? N. E.: — Az utóbbi időben más formákkal is kísérleteztünk. A megyei művelődési osztály segítségével képzőművészeti csoportunk kapcsolatot teremt majd egyes gyárakkal, üzemekkel. Ennek kulturális és anyagi vetülete is lesz. Szocialista szerződést szeretnénk biztosítani minden egyes szövetségi és alaptagunknak — az egyezségek egy része már meg is valósult, vagy éppen folyamatban van. Hangsúlyozom: kétoldalú vállalkozásról van itt szó, amely egyaránt előnyös az üzemnek és a művésznek is. Az utóbbinak azért, mert — mint előleget — havonta négy-hatezer forintot kap, s ennek fejében év közben, év végén kiállítást rendez műveiből, vezeti az üzemi képzőművészeti kört, művészeti tanácsokat ad. — A szocialista szerződések hátterében tehát egyértelműen megélhetési gondok húzódnak? N. E.: — Nos, a Képcsarnok Vállalat raktárai bizonyos idő múlva telítetté váltak bizonyos festők munkáival... — ... ezek alkotják azt a bizonyos kétszázezer forinton felüli raktárkészletet ... N. E.: — Igen, s mivel mindazoktól, akik ebbe a kategóriába tartoznak, a Képcsarnok több munkát nem vesz át, mondhatjuk nyugodtan, az alkotók nagy része az egyik napról a másikra az utcára került. Persze sokan közülük igyekeztek tanári állást keresni maguknak, de kiderült, hogy ez számukra amolyan közbülső megoldás — véglegesnek egyáltalán nem nevezhető. A lényeg az, hogy a kétszázezres festők többsége a saját fizetéséből azóta is törleszti adósságát a Képcsarnoknak, magyarul, visszavásárolja a raktárakban elfekvő képeit. Ismerek olyat is, aki — több-kevesebb rendszerességgel tízezer forintokat áldoz erre a célra. Egyszerűen nem tudom, hogy meddig tartható 39
