Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Jávor Ottó: Damjanich
Jávor Ottó: Damjanich 0.: Ügy látom, a romantika mégis csak közel áll önhöz. Ez a nézete is, ami nem más, mint a halál, a pusztulás apoteózisa. Meg ahogy a szolnoki csata után ellovagolt a csapatok előtt, levetett csákóval... D.: Az élet és halál mezsgyéjén eltöltött idő, hónapoknak egyetlen pillanatba sűrített szenvedése, az emberi nagyság emeltette tisztelgésre a kardot, vette le fejemről a csákót. Nem a kor volt romantikus. A mi vágyaink és tetteink szárnyalták túl a hétköznapi képzeletet. Mindahhoz, ami papírra, vászonra került, mi adtuk a mintát. Földváry alezredes, a 3. zászlóalj parancsnoka alól két hónap alatt nyolc lovat lőttek ki! Ö.: ön valóban magyar lett, már ami a mértéktartás hiányát illeti. Ha pedig az említett mintához szabnák a világ sorsát, furcsa maskara lenne belőle. D.: Maskara? A köztársaság? Ö.: Az nem. Ahogy mi képzeljük. De nem sújtásos, magyar huszármentében, nem nevetséges, magyar operettköztársaság lesz a miénk. D.: Ön így szól: nevetséges. Pedig gyűlöletet akart mondani. Nem gondol rá, hogy milliók, akiknek csak szegényes gönc jutott, s még egy tized telek sem, reménykedve néztek a mi huszárjaink mentéjére. Ö.: Mert nem láttak át a romantika rózsaszínű ködén. D.: Rózsaszínű köd? Inkább üszkös fekete vagy véres piros, jajgatásoktól csapkodó halotti lepel! Igazat kell adnom Mészáros Lázárnak. Ö.: A kétbalkezes hadügyminiszternek? D.: Csak ne olyan félvállról! Hetek alatt megszervezte az ellátást, a lőszerutánpótlást, a kórházat, még a tisztképzést is. Eljön az idő, amikor a Lu- doviceumba jelentkező ifjak felvételijén az lesz az egyik kérdés: sorolja el a tábornokokat, akik kitartottak a szabadság ügye mellett — a vérpadig. Ö.: Hiú ábránd, magyar beképzeltség. Mészáros Lázár ügyessége csak a bajt hosszabbította meg. Párizsban, Berlinben, Drezdában, Bécsben futó zápor volt a forradalom, de itt majd két esztendeig nyögette a szerbeket, horvá- tokat, de a magyarokat is. Erre nem gondol, tábornok úr? Amire az imént célzott: a háború borzalmairól? A Mészárosok, a Kossuthok, a Perczelek művére? D.: Sajnálom, hogy engem kihagyott a felsorolásból. De hadd idézzem Mészáros Lázár mondását, már csak azért is, mert ilyet én még hivatásos katona, tábornok szájából nem hallottam. „A foglalkozás, amit én képviselek, a katonaság ész- és emberiségellenes.” Ezt mondta a magyar hadügyminiszter. S talán holnap ugyanezt jelenti ki a porosz, a francia, az orosz! Ö.: Ugyanakkor megszervezte a harcot, fölfegyverzett egy veszedelmes hadsereget. D.: Kire veszedelmes? Ö.: Egész Európára, elsősorban ránk, akik torkig vagyunk a magyar szupre- mációval! D.: Látja, ői’nagy úr, már csak azért sem kötünk egyezséget. Ezért nem lesz a szerb függetlenségi mozgalomból semmi. Egy rövid kis szó miatt. Ez a szó pedig úgy hangzik: mégis. Mert Mészáros Lázár így folytatta: „Mégis tőlünk remél mindent az elnyomott emberiség.” Ö.: Emberiség! Alább nem adják? Világszabadság! Ahogy az a kerge poétájuk hirdette. 20
