Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Bodrogi Gyula: A verselő Kibédi

—, hogy nevettető költeményeket produkáljak. A líra az valami egészen más, s azért a másságért vagyok a szerelmese.

— Ha jól tudom, neked nem a kabaré volt a legfőbb vágyad...

— Nem bizony. Mindig úgy képzeltem, hogy tenorista leszek, de ez nem sikerült, mert bariton vagyok. Ez pedig nem lettem, mert az élet úgy döntött, hogy ... S lehet-e a sorssal vitázni?

— Bármiről kérdezlek, folyton-folyvást az Élethez kanyarodsz vissza ...

— Csak egy történettel szolgálhatok. A gyerek kérdez: Papa, az mi? Az fiacskám, egy fa. Fa, fa, fa. S a srác megtanulja: az egy fa. A sok-sok fa pedig az erdő. A fákon levelek vannak, a föld alatt gyökerek és így tovább. A fiúcska felnő, megismeri a fa minden egyes részét, minden tulajdonságát, szóval mindent, amit csak lehet. Talán már alkotni is tudna egyet, ha kellene. S amikor már feljutott a tudás legfelsőbb fokára, amikor már minden ismeret a kisujjában van, akkor ismét az apához fordul: Papa, mi ez? Ez fiam, egy fa. Lásd, ilyen egyszerű és mégis ilyen gyönyörű az élet.

Bodrogi Gyula

Képaláírás

Egy bohóc és egy tragikus hős Furcsa keretbe fogva —

Öh, ne próbáld elválasztani,

Mert széthull darabokra

Sírvers

Szórjátok szét e hamvakat

Egy csendes zúgású hegyi patakba

E pár por nem szennyezi majd a környezetet,

Hisz míg élt, mindig csak menteni akarta

Valami mindig közbejött

Szíved mélyén ápolgattál egy álmot;

Megőrizni az újító tavaszt Megmenteni a pusztuló világot Enyhíteni minden bimbózó virágot.

Kinyitni minden bimbózó virágot.

De a természet gyászba öltözött.

Megváltoztatni nem tudod, már látod;

Valami mindig, mindig közbejött.

Egy bomló sejt, egy undorító eszme,

Egy háború vagy pont a nyugalom Mártír halála vagy a zsarnok veszte Tán az öröm vagy épp a fájdalom?!

Hiába harcoltál a zord idővel,

Hiába védekezett ösztönöd Gyenge voltál vagy bírtad jó erővel;

Valami mindig, mindig közbejött.

17